Jancsikics család

Jancsikics Ignácz és testvérei, Ferenc, ...

Jancsikics Ignácz csömendi plébános.

Jancsikics Ferenc napszámos, 2 hold saját földjén gazdálkodó földműves. Szegődött béresként és cselédként is vállalt munkát. 96 évet élt. 

Jancsikics Ferenc

Istenfélő, a hitében szilárd parasztember volt. Káromló szó sohasem hagyta el a száját. Egyszer, amikor a gézengúz Mihály fia nagy fájdalmat okozott neki, ilyetén módon engedett szabad folyást fellobbanó dühének : "Azon az andocsi nagyköröszfán akkora olvasószemek legyenek, mint egy télikörte!"  Élete párjával valamennyi gyermekét a keresztény hitre és családszerető emberségre nevelte.

Felesége Bodor Rozália.

11 gyermekük született, közülük csak heten érték meg a felnőtt kort: János, Mihály, Rozália, István, Teréz, Ferenc, József.

1. Jancsikics János Lengyeltótiba nősült, az I. világháborúban hősi halált halt.

    Gyermekei János, Mária, Anna.

       Jancsikics János (1904-1974), felesége a szentbékállai Vajai Mária (1913-1995).

       Gyermekeik : János, László, Gyula, Mária.

           

             Jancsikics János (1936-1998) rendőr volt Lengyeltótiban.

             Felesége Mecséri Katalin (1943), gyermekük János.

                 Jancsikics János (1962), felesége Kutor Etelka (1965), gyermekük Eszter (1984).

                       Jancsikics Eszter.

       

             Jancsikics László (1939-1981), felesége az öreglaki Mali  Magdolna.

             Gyermekeik Tünde és Csaba.

                        Jancsikics Tünde, Öreglak, gyermeke ...

                        Jancsikics Csaba, Buzsák, gyermekei ...

              Jancsikics Gyula (1941-1983).

              Jancsikics Mária (1944), férje Városi János, gyermekeik Attila, Éva.                        

     Jancsikics Mária, férje Oláh József, gyermekük nem volt.

     Jancsikics Anna, férje Béres István, Gyermekeik Tibor és Zoltán.

2. Jancsikics Mihály (1886-1957). Az elemi iskolát Tóth tanító úr előtt járta ki, utána a családi földön és az uradalomban dolgozott édesapjával.

Részt vett az első világháborúban, az Adriai flotta kiszolgáló személyzetéhez tartozott Fiumében.

Leszerelése után előbb béres volt a Zichy-majorban, majd a falu kisbírója lett. Közben feles művelésre vállalta  Fehérék  8 hold földjét. 1945-ben öt hold földet kapott a földosztáskor, később ehhez vásárolt még egy keveset.

A család Miska faterját szerették a faluban, mert örökké viccelődött, de a komoly dolgokban határozott és segítőkész volt. Niczkyék és Kacskovicsék is számíthattak rá és családjára a kitelepítésük után.

Kis híján őt is internálták a Hortobágyra, amikor az ötvenes évek elején ki kellett dobolnia, hogy a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ - fonetikusan emendéesz) helyi szervezete gyűlést tart a hácsi községházán. Ő a saját olvasatában ki is dobolta, hogy a cemendék este hat órakor gyülekezzenek a tanácsházán. Az érintett hölgyek természetesen vérig sértődtek és panaszra mentek. Mégsem vegzálták sokat, mert többen tanúsították, hogy Mihály bácsi egyrészt sokat ivott, másrészt az olvasás sem az erős oldala. Ráadásul rosszul is lát, éppen most írt neki a doktor új ókulát. (Életében nem volt szüksége szemüvegre.)

Amíg erővel bírta ő volt a katolikusok harangozója az iskola haranglábjánál.

A harangozóságot fia, János folytatta.

Felesége a kisberényi  Nyári Rozália (1892?-1934).

Fiatalon ment hozzá Mihályhoz, akit nem sokkal Pál fiuk születése után elvittek a háborúba katonának. Mihály a háború alatt nem jöhetett haza, ezért Rozália látogatta meg előbb Kaposváron, majd Fiuméban az urát.  A viszontagságos utazás során megfázott és maradandó nyirokszervi  torokbetegséget kapott. Ez volt a közvetett oka korai, 1934-ben bekövetkezett halálának.

Gyermekeik János, Pál, József.

Jancsikics Mihály és felesége, Nyári Rozália. A kép Kaposváron készült.       

         Jancsikics János (1913-1981).

Jancsikics János katonafényképe 1944-ből.

Jancsikics János

         Béres és kocsis volt előbb az uradalomnál, majd a tsz-ben. 1944 tavaszán bevonult

         katonának, orosz fogságba esett és csak 1949-ben jöhetett haza, életveszélyes állapotban.

         Megfogadta, ha felépül, zarándoklatot tesz az andocsi Szűz Máriához. Fogadalmát

         megtartotta.

         A hácsi katolikus templom építésének buzgó szervezője és munkása volt. Ő lett a

         harangozó, később a gondnok is.

         A katolikus egyházközség világi vezetőségének és az iskolaszéknek is hosszú időn

         keresztül volt a tagja.

A templom felszentelése után Mária-lányok körében (középen). Mellette (jobbra) Koch János.

     

A körmenet élén az 1952-es bérmálási szertartáson.       

Zsuzsa unokájával a hácsi templom oltára előtt.       

         1949 után a családi földeken gazdálkodott és napszámba járt. A tsz megalakulása után

         előbb kocsis lett, majd a Tsz-majorban (Tanya) a tehenészetben dolgozott.

         1965-ben Kaposvárra költözött feleségével és János fiával.

         Hibáival együtt elmondható, hogy nálánál és élete párjánál jobb embert nemigen hordott

         magán ez az öreg planéta.

         Felesége a kisberényi Zsiborács Mária. (1914-1979)

 A nemrég felépített hácsi ház előtt a gyermekeivel      

         Édesapja Zsiborács Lajos, édesanyja Vencsák Anna. Testvére Lajos.

         Mária - ahogy Hácson hívták Mariska - volt a család összetartója, különösen a férje

         hadifogsága alatt.

         Jánossal 1935 novemberében házasodtak.

         Mindig mosolygó, kedves lelkialkata, okos és bölcs, ugyanakkor kritikus

         belátása, odaadó segítőkészsége miatt szerették a faluban.

         Élete során nagyon sokat dolgozott napszámban, aratóbandában, a család kevéske földjén,

         a részesben művelt földeken és a tsz-ben.

         Kaposvárra költözésük után a városi kertészetben vállalt munkát, onnan ment nyugdíjba.

         Jó háziasszony volt, olyan kalácsot és kelt tésztát senki sem tudott sütni, mint Ő.

Szabolcs és Csaba unokájukkal.

         Gyermekeik Margit és  János.

              Jancsikics Margit (1938).

              Elemi és általános iskolába Hácson járt, tanítói Kanizsai János, Torkos Jenő, Simon

              Lajos voltak.

Első osztályos korában, kicsit szomorúan.

Jancsikics Margit    

              Az általános iskola elvégzése után napszámban és az

              erdészetben dolgozott. 1952-53-ban a tanácsnál volt adminisztrátor.

              Férje Kubik György (1933-1992).

              Gyermekkoruktól ismerték egymást, az 1953-as béndeki búcsú  után lettek egy pár.

              1954 novemberében házasodtak.

A boldogító igen után a katolikus templom előtt.

             Házasságkötése után az apósa házába költözött és a

              családi földeken, majd a tsz-ben dolgozott.

              1975-től az újonnan indult óvoda szakácsa lett. 1978-ban szakács szakmunkás

              bizonyítványt szerzett.

A frissen végzett szakácsnő 1978-ban.            

              1986-tól, férje egészségi állapotának romlása miatt otthon kellett maradnia, ezért

              nevelőszülői szolgálatot vállalt. Öt állami gondozott gyermeket vett magához és nevelt

              fel.

              Jelenleg nyugdíjas és az öt unokájának boldog nagymamája.

              Gyermekeik  György (1957) és Zsuzsanna (1961).

              Jancsikics János (1941-1994), az általános iskolát Hácson végezte. Jóeszű

              gyermekként Torkos Jenőné tanítónő kedvenc tanítványa volt, aki sok extra feladattal

              - pl. társai korrepetálása, számtanból való gyakorlatoztatása - bízta meg.

               Szülei 1956-ban lakatosinasnak íratták a fonyódi szakiskolába. Kedvenc nótája

               természetesen az "Én már többet nem kapálok, lakatosinasnak állok..." című, kissé

               átköltött nóta volt.

Lakatosinasok a fonyódi szakiskolában 1958-ban. A középső sorban balról az ötödik Jancsikics János.           

               Jó szakember vált belőle, 1963-ban mégis mozdonyvezetőnek, illetve a szamárlétra

               követelményeinek megfelelően először fűtőnek állt, ahol szintén kiválóan megállta a

              helyét. Előbb gőzmozdonyt, később dízelmozdonyt vezetett.

              A buzsáki állomáson, hogy a hácsiak tudják ki jár arra, mindig három hosszút

              füttyentett a gőzmozdonya sípjával.

              Természetes intelligenciája, okos feladatmegoldó képessége, szakmai tudása

              megbecsülést szerzett neki minden munkahelyén.

              Szülőfalujába rendszeresen hazalátogatott, barátaival tartotta a kapcsolatot.

              Idősebb korára ez a kapcsolat érthetően meglazult.

              Nevét a hatvanas évek elején Fenyvesire változtatta.

 Jancsikics Margit, Fenyvesi János, Ritzeld Katalin, Kubik György, Fenyvesi Csaba.            

              Felesége a hácsi Ritzeld Katalin (1947).

Katalin fiatalasszony korában

Katalin a fiaival és Endre öccsével Hácson. (Balról - jobbra : Endre, Csaba, Szabolcs.)   

              Gyermekeik Szabolcs és Csaba.

                       Fenyvesi Szabolcs (1969) meós, informatikus.

                       Fenyvesi Csaba (1971) melegburkoló, gépkocsivezető a geodétáknál.

          Jancsikics Pál, (1914.07.20. -1976.), a háború előtt napszámosként dolgozott.

          Nevét a negyvenes évek elején Jászfalvira változtatta.

Jászfalvi Pál

1935-ben behívták katonának, huszár lett. Remek anekdotákat mesélt a kiképzésükről és a katonaéletről. A háborúban is huszárként szolgált.

Jászfalvi Pál és jó barátja, Mosberger János díszegyenruhában.

Részese volt a magyar hadsereg 1940. szeptember 11.-i  kolozsvári  bevonulásának.

Magyar huszárok tisztelegnek  Horthy Miklós kormányzó úr előtt Kolozsvár főterén, a Bánffy-palota előtt 1940. szeptember 11.-én.  Jászfalvi Pál a huszárok között jobbról a hetedik.         

A háború után Hács legendás hírű postása lett, járta a falut és Gárdony-pusztát.

Postás egyenruhában

          Felesége Horváth Ilona (1927.10.23.-1984.)

A Jászfalvi család

          Gyermekeik Ilona, Anikó, Ágota.

                Jászfalvi Ilona, (1950) mezőgazdasági technikus, kertész. A balatonboglári ÁG-nél

                dolgozott gyümölcstermesztőként, brigádvezetőként, mintabolt-vezetőként. Jelenleg

                gyermekei vendéglátó vállalkozásában vállal szerepet.

                Férje Mátés István, gyermekeik Brigitta (1973), Katalin (1975).

                Jászfalvi Anna, (1954), férje Fucsik Péter. Gyermekük Péter.

                Jászfalvi Ágota (1956). Egészségügyi dolgozó, ápolónő, felsőfokú végzettségű

                foglalkozás-egészségügyi szakember. Szekszárdon az alapellátásban dolgozott,

                nyugdíjas. Szekszárdra ment férjhez Spanicsek Attilához, elváltak. 

                Élettársa Pap Attila.

           Jancsikics József (Hács, 1919.11.15.- Balatonlelle,1999.05.10.).

           Felesége a látrányi Csík Julianna.(Látrány,1924.03.31.- Balatonlelle,1992.07.10.).

A mezőgazdaságban dolgoztak előbb napszámosként, majd a saját földjüket és szőlejüket művelték. A Tsz megalakulása után Tsz tagok voltak, Julianna innen ment nyugdíjba. József sokáig - még nyugdíjazása után is - a lellei tanács kertészetében dolgozott.

Csík Julianna és Jancsikics József esküvői képe, 1944.  

         

Násznép az 1944. február 8.-i esküvőn.

Gyermekeik Gizella és Mária.

Jancsikics Mária és Gizella 1950-ben.

                  Jancsikics Gizella (1944.12.08.) szakács, férje a balatonőszödi Nagy László

                        kőműves, 1964-ben házasodtak Őszödön.

Az öszödi esküvőn.                      

                         Gyermekei Krisztina (1966, férje Tóth László,gyermekük Bence, 1990-ben

                         született.), és

                        László (1973, felesége Várvizi Anita, gyermekük Fanni, 2002-ben született.).

                       

                       Jancsikics Mária (1948.12.09.), férje Balázs Béla, gyermekük Anita.

Jancsikics Marika elsőáldozási képe.

Jancsikics Mária, Balázs Béláné (jobbra) leánya Anita és férje, Béla.

3. Jancsikics Rozália férje a látrányi Szili-Nagy Lajos, gyermekeik  Rozália, (gyermeke Mária, akinek férje Szita Jenő)  Lajos, (gyermeke Lajos).

Jancsikics Rozália unokái. Nagy Lajos és Mária (Szita Jenőné).

4. Jancsikics István, kőműves. Angliában is dolgozott. Felesége a látrányi ... Mária, gyermekeik Mária és István. 

            Jancsikics Mária

            Jancsikics István

Jancsikics István (balról az ötödik).

5. Jancsikics Teréz (1883-), férje Visnyei János (1880-), l.: Visnyei

      család.

6. Jancsikics Ferenc. Felesége a látrányi Babics Mária (1892-1970), gyermekeik Ferenc és Rózsa.

id. Jancsikics Ferencné Babics Mária

            Jancsikics Ferenc (1915-1944), a II. világháborúban hősi halált halt.

            Neve olvasható a katolikus templomnál lévő emléktáblán.

             Felesége Sárdy Julianna.

         

             ifj. Jancsikics Ferenc

            Jancsikics Rózsa (1921).                                

            Férje a hácsi Heiser Henrik, akitől később elvált.

            Gyermekük :

                Heiser Ilona Ibolya (1946) fodrász.

                Első férje Varga Gyula.

                Második férje a siófoki Balázs Zoltán (1943), nyugdíjas esztergályos.

           

                Heiser Ilona Ibolya és Balázs Zoltán az 1978-as esküvőjükön.

          Jancsikics Rózsa második férje a zalaegerszegi Kiss József (1925-1991) volt.

Kiss József és Kiss Józsefné Jancsikics Rózsa

Kiss Józsefné Jancsikics Rózsa 84 éves korában.

          Gyermekeik:

                Kiss Judit Mária (1957).

           

                Kiss Judit Mária

                A látrányi polgármesteri hivatal népességnyilvántartással, gyámügyekkel és

                házasságkötésekkel foglalkozó dolgozója.

                Férje a látrányi Czár János.

           

                Kiss Judit és Czár János

                Gyermekeik:

                       Czár Csaba (1975), felesége Kovács Eszter.

                       Gyermekeik Botond, Anna, Gergő.

                

                       Czár Csaba és Kovács Eszter

                       Czár Zoltán (1976), felesége dr. Somogyi Bernadett.

                        Gyermekeik Dorottya, Sarolta.

                 

                        Czár Zoltán és dr. Somogyi Bernadett

                Kiss Rózsa Margit (1960), a látrányi óvoda drámapedagógusa.

                Férje Horváth László Győző (1955-1997).

           

                Kiss Rózsa és Horváth László Győző

                Gyermekeik :

                        Horváth Melinda (1981).

                 

                        Horváth Melinda és vőlegénye, Szentes Tamás

                        Horváth Alíz (1987).

                 

                        Horváth Alíz a ballagásakor édesanyjával

7. Jancsikics József (1895-1982).

Édesapjával a családi földön gazdálkodott, béresként is dolgozott, majd önálló gazda lett.

Részt vett az első világháborúban, az olasz fronton, Doberdónál és Piavénél harcolt.

Olyan szépen és olyan átérzéssel senki sem tudta énekelni a "Kimegyek a doberdói harctérre ..." kezdetű katonadalt, mint Ő.

1921 után a hácsi leventék szigorú oktatója volt.

Beválasztották a község elöljáróságába.

Önmagához és másokhoz szigorú, büszke, nagy munkabírású, régimódi, pedáns ember volt,

aki nagy tiszteletnek  örvendett a faluban.

Jancsikics József idős korában.    

Felesége Gulyás Mária (1898-1972).

Jancsikics Józsefné Gulyás Mária

Gyermekeik István, Mária.

         Jancsikics István (1922-1992), mezőgazdasági technikus, a szakmában nagyra becsült

         vetőmag termesztési és értékesítési szakember.

         Nevét az ötvenes évek elején Jánosira változtatta.

         Felesége a Szabolcs megyei Kékcséről származó Hajdu Berta tanárnő (1926-2010).

     

      Jánosi István a kicsi leányaival Hácson.

     

        Hajdu Berta és Jánosi István

        Gyermekeik  Zsuzsanna és Marianna.

     

       Marianna és Zsuzsa gyermekkorukban

                Jánosi Zsuzsanna (1952) tanárnő.

           

                Jánosi Zsuzsa

               Férje Szentiványi Gyula (1953) agrármérnök.

               Gyermekeik: Eszter (1979) közgazdász(férje Vitéz László).

                                    Zsuzsanna (1980) nyelvtanár.

               Jánosi Marianna (1953) agrármérnök, tanárnő, férje Turcsányi Sándor agrármérnök

               (1953).  Gyermekeik Sándor (1977) agrármérnök és Andor (1979) közgazdász.    

   

        Jancsikics (Jánosi) Mária (1931-2008).

     

        Jancsikics Mária    

        Elemi iskolába Hácson járt. Egész életében nagyon sokat dolgozott, napszámosként, 

        erdészeti dolgozóként, tsz tagként. Munkabírása és alapossága közmondásos volt, ezért és

        finom, érzékeny lelkialkatáért szerették a faluban. Nem tanulhatott, pedig rendkívüli

        képességű, intelligens elme volt. Szülei szándéka az volt, hogy egy jó házasság révén vigye

        tovább a családi gazdálkodást. Máriának nem volt szerencséje a magánéletében.

        A reá nehezedő teher nagyon megviselte. Egy rövid házasság és szülei halála után egyedül

        maradt, magábaforduló és zárkózott lett.

        Családját, unokahúgait és öccseit, azok családjait nagyon szerette.

        Férje a gárdonyhegyi Csapó Géza (1928-1983) traktoros, a lengyeltóti gépállomás

        brigádvezetője, diszpécsere volt. Gyermekük nem született.

     

        Csapó Géza

      

Oldal: Jancsikics, Jászfalvi, Jánosi, Fenyvesi családok
Hács története - © 2008 - 2024 - hacstortenete.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat