Hács története

Politikai és civil élet

A kezdetektől 1869-ig politikai értelemben nem beszélhetünk aktivitásról a faluban. A reformkor és 1848-49 küzdelmeinek nem találtam nyomát. Nem is igen kérdezte őket senki, jobbágyként választójoguk nem volt, tisztségre jelölhetők és választhatók sem voltak.

A hazához való hűség az, ami a hácsiakat jellemezte, az ebből fakadó kötelességének mindenki büszkén eleget tett.

Az 1848-as jobbágy felszabadítással együtt választások is voltak, a hácsiak zöme azonban nem vált választóvá, éves jövedelme nem érte el a 100 ezüst forintot. Hácson és Gárdonyban az értelmiségi cenzus jóvoltából egy választó, Ritzeld György tanító szavazhatott az 1848-as választásokon.

Mégis, ekkor alkalmazta a törvény a népképviselet elvét először a magyar történelem folyamán, a parlamenttől a vármegyén keresztül a helyi képviseletekig.

Az szabadságharc 1849-es bukása után 12 évig nem ülésezett az országgyűlés. 1861-ben az ún. februári pátens alapján hívta össze az akkor még magyar királlyá meg nem koronázott Ferencz József császár a magyar parlamentet. Az országgyűlést néhány hónapi munka, az "októberi diploma" és a "februári pátens" elfogadásának megtagadása után feloszlatta az uralkodó.

1861-ben a két legerősebb politikai irányt képviselő párt a Felirati Párt (később Deák Párt, majd 1875-től Szabadelvű Párt) és a Határozati Párt (később Balközép Párt, majd 1875-től Függetlenségi Párt) volt.

Az 1865 végén (november 10. - december 11.) megtartott választásokat követően, 1865. december 11.-ére hívták össze a parlamentet. A magyar országgyűlés hivatalosan ettől az időponttól ülésezik egészen a mai napig.

A dualizmus korában (1867-1918) a választásokat először az 1848. évi V., majd az 1874. évi XXXIII. törvénycikk szabályozta, utóbbi szigorította a vagyoni cenzust, megerősítette a szavazás teljesen nyílt voltát, valamint bevezette a képviselőállítás azonnali lehetőségét, valamint az országgyűlés létszámát 413 főben határozta meg.

Az 1867-es kiegyezés után az alapkérdés annak szentesítése volt, az 1869-es választások (március 9-13.) alkalmával ez sikerült is.

A hácsiak számára ekkor kezdődött el a politikai aktivitás korszaka.

Kortesek járták a környéket, megígértek mindent, csak az ő jelöltjükre szavazzon a választópolgár.

1869-ben a lengyeltóti választókerületben Clementisz Gábort ('48-as honvéd őrnagy, dandárparancsnok) a későbbi ellenzéki párt, a Balközép Párt jelöltjét választották országgyűlési képviselővé.

A falusiak azt hitték, hogy a Balközép Párt győzelme után a hitbizományok terhére földhöz juthatnak. A párt elveszítette a választást, így reményük meghiúsult. Persze földosztás akkor sem lett volna, ha győznek. A későbbi választások légköre és tétje Hácson ugyanez volt egészen 1910-ig.

A hácsiak többsége később is a Függetlenségi Pártra szavazott. 1875 és 1896 között a függetlenségi programmal  Szalay Imre lellei földbirtokos volt  képviselő a lengyeltóti kerületben.

1896-ban a pártonkívüli ifj. Ábrányi Kornél budapesti író, újságírót választották meg.

1901-ben Kapotsffy Jenő kaposvári ügyvéd lett képviselő a Függetlenségi Párt programjával.

1906-tól 1910-ig Gaal Gaszton boglári birtokos képviselte a hácsiakat, szintén függetlenségi programmal.

1910 és 1915 között ismét Kapotsffy Jenőt választották képviselővé.

Természetesen nem volt egységes a falu. A birtokosok inkább konzervatívak, az iparosság inkább függetlenségi, mai terminológiával kifejezve baloldali érzelmű volt. A napszámosok, a cselédek, az aratómunkások a vagyoni cenzus miatt nem bírtak szavazati joggal.

A szociáldemokraták a századforduló utáni években komoly agitációt fejtettek ki Hácson. Rendszeresen népgyűléseket tartottak, egyik - másik vándor-agitátoruk néhány hónapra Hácsra költözött, itt dolgozott.

A választások mindvégig nyílt szavazásos rendszerben zajlottak.

Az általános és titkos, a nőkre is kiterjedő választójogot elsőként a Károlyi-kormány vezetett be 1918-ban. Eszerint minden, bármelyik hazai nyelven írni-olvasni tudó 21 éven felüli férfi és 24 éven felüli nő szavazati jogot kapott. Ezt később többször átalakították, szűkítették (pl. korhatár-emeléssel), illetve részben újból bevezették a nyílt szavazás rendszerét.

A tanácsköztársaság bukása után a Károlyi-kormány és a kommün összes rendelkezését megsemmisítették az 1920. évi I. törvénycikkel.

Az általános választójog megmaradt, a titkosság csak Budapesten. Vagyoni cenzust nem alkalmaztak.

Szavazásra jogosultak 1938-ig a legalább négy elemi iskolát végzett, minimum 2 éve helyben lakó 24 éven felüli férfiak és 30 éven felüli nők voltak. Az 1938. évi XIX. tc. ezt szigorította. 6 elemi, 6 év helyben lakás kellett és a férfiak korhatárát 26 évre emelték.

1920 június 4-én választásokat tartottak a lengyeltóti választási kerületben, így Hácson is.

Gaal Gaszton boglári földbirtokos a pártja, az Országos Kisgazda és Földmíves Párt egyhangú listás megszavazásával lett nemzetgyűlési képviselő, elnöknek is megválasztották.

A hácsiak őt választották képviselőnek a következő három - 1922, 1926, 1931- es választáson is.

Amikor 1932-ben meghalt, időközi választásokat tartottak, amelyen fia, Gaal Olivér és a kormánypárti gróf Jankovich Bésán Endre - gárdonyi birtokos- indult. Nagy meglepetésre Jankovich Bésán gróf győzött.

1935-ben aztán Gaal Olivér ellenében ifj. dr Temple Rezső, a Nemzeti Egység Pártja jelöltje győzött, igaz csak alig több, mint egy százalékkal. Kortesbeszédében mindkét jelölt kövesút építését ígérte a falunak.

Gaal Olivér megóvta az eredményt, új szavazást írtak ki 1936-ban. Ezt 54%-al megnyerte és ő jutott be a parlamentbe.

1939-ben - az első valóban titkos szavazáson - dr Meixner Emil, a Magyar Élet Pártja jelöltje jött be fölényesen Gaal Olivérrel szemben. Ígéreteknek megint nem voltak híján, utat is ígértek, de arra 1966-ig várniuk kellett.

A szavazás tétje a hácsiak számára az volt, hogy sikerül-e olyan képviselőt választaniuk, aki valóban képviseli az érdekeiket. Nem mindig sikerült. Ezek az érdekek azonban mások voltak a kis- és középbirtokos gazdák, mások az iparosság és megint mások a napszámosok (már aki választásra jogosult volt) szempontjából. A képviselőjelölt személye alapján választottak pártot.

Gaal Gaszton, aki 1906 óta képviselő volt, ízig-vérig a vidéket szolgáló, rendkívül nagy tekintélyű, ház- és pártelnöki tisztséget viselő politikus volt. Tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a falu 1907-ben önálló község lehessen. 1920-ban a Nagyatádi féle mérsékelt földreformot - 1920.évi XXVI.tv. - támogatta.

Fiát, Gaal Olivért is ismerték, benne nemigen bíztak, afféle aranyifjúnak tartották 1932-ben.

Jankovich Bésán Endre gróftól többet reméltek, hiszen Gárdony földesura volt.

1936-ban  megváltozott a véleményük, Gaal Olivért most már megválasztották képviselőjüknek, igaz, csak óvás után.

Ifj. dr Temple Rezső neves budapesti ügyvéd volt, többek között a földbirtokrendezés lebonyolítására alakult szövetkezet ügyésze. A birtokszerzés pénzügyi finanszírozásának reményével mély benyomást tett a hácsiakra. 1934-től több gazda vett fel kölcsönt a hitelszövetkezettől földvásárlásra és egyéb célra.

Dr Meixner Emil jogász, földbirtokos, a lengyeltóti járási és a balatonlelle községi mezőgazdasági bizottság elnöke. Programját a gazdák is és az iparosság is sajátjának érezte, fölényesen választották meg.

A korteskedés mozgalmas időszakot jelentett a falunak. Egymást érték a beszédek, a gyűlések. Ígéretben és némi vendéglátásban nem volt hiány. A hácsiak közül sokan elmentek a lengyeltóti, sőt a kaposvári gyűlésekre is.

A legnépszerűbbek a kisgazdák voltak, akik 1922-1930-ig kormányon voltak az Egységes Párt egyik alkotóelemeként. 1935 és 1939 a Magyar Élet Pártja győzelmét hozta a választókerületben. Hácson azonban továbbra is az ekkor ellenzéki kisgazda és a szociáldemokrata párt programját fogadták el és támogatták a választópolgárok. (A választókerületben a 3. és 4. helyen szerepeltek mindkét alkalommal.)

Kisgazda pártiak voltak például Szabó Dénes és Scheib Ernő elöljárósági tagok, Kanizsai János tanító, Kirner Sándor, Papp György, Nagy István, Kubik György gazdák. Többször meglátogatta a falut Tildy Zoltán későbbi miniszterelnök és köztársasági elnök, aki akkoriban Szennában volt lelkész, Varga Béla boglári plébános, későbbi házelnök, Gaal Gaszton képviselő és a lengyeltóti Körmendy Lajos ügyvéd is. Őket inkább a gazdák támogatták.

Szociáldemokrata volt például Vogel Mátyás elöljárósági tag, későbbi bíró, Simon Lajos tanító, Krizbacher János gazdálkodó. Őket pedig az iparosság támogatta inkább.

1939 végén Varga Béla boglári plébános és országos kisgazda politikus  azzal bízta meg Kanizsai János tanítót , hogy működjön közre az ekkor nagy számban Magyarországra érkező lengyel menekültek elszállásolásában.

Az akkor üresen álló lengyeltóti Zichy kastélyban rendezték be az egyik magyarországi lengyel menekülttábort. A költségeket a magyar kormány állta.

(Teleki Pál miniszterelnök tartott a németek rosszallásától, ezért ellenzéki politikusokat kért fel a lengyelek befogadásának lebonyolítására. A kormány részéről Keresztes Fischer Ferenc belügyminisztert és id. Antall József osztályvezetőt jelölte ki kapcsolattartónak a lengyel menekültek ügyében. Varga Béla Bogláron lengyel gimnáziumot szervezett, ahol 1939-1944. március 19-ig közel ezer lengyel fiatal tanult. A Balaton környékén számos menedéktábort hozott létre lelkes segítőivel. A lengyelek nem felejtenek, Varsóban utcát neveztek el Varga Béláról : Bela Varga Passage.  Antall József nevét is viseli egy varsói utca.)

Csoportkép egy tanítói értekezleten, Bogláron. Az ülő sorban balról a negyedik Varga Béla plébános. Az álló sorban balról az ötödik Kanizsai János kántortanító, a hatodik Lantos János béndeki kántortanító. Jobbról a negyedik Simon Lajos lévita-tanító.

1945-ben és1947-ben egyéni kerületek nem voltak, pártlistákra szavazhattak a választók.

1945-ben öt párt indult Hácson és a Független Kisgazdapárt győzött 74 %-kal. A második 10 %-kal a Magyar Szociáldemokrata Párt lett. A somogyi listán szerepelt Varga Béla boglári plébános, későbbi házelnök és Kéthly Anna ötvenhatos miniszter, Gaal Olivér, Erdei Ferenc.

Az 1947-es, ún. kékcédulás választáson 9 párt indult a lengyeltóti választási kerületben. A Demokrata Néppárt győzött 23 %-kal, másodikak a kisgazdák (17%), harmadikak pedig a kommunisták (16,5%) lettek.

Az 1949-es választások (május 15.) már a kommunista párt (MDP) teljes irányítása és ellenőrzése mellett folyt. Ugyan még több pártra lehetett szavazni, de a jelölést a Népfront koordinálta. A választáson résztvevő pártok a kommunisták kontrollja alatt voltak. Amelyeket nem sikerült a befolyásuk alá vonni, azt legtöbbször államellenes tevékenység indokával megszüntették. Vezetőiket, ha nem menekültek el az országból, bebörtönözték. A választás eredménye nem volt kétséges, fölényes kommunista győzelem született.

Az 1953-as választásokon (május 17.) már csak a Magyar Dolgozók Pártja állíthatott listát a Népfront szervezésében. Az országgyűlési képviselők munkája szinte feleslegessé vált, nem voltak döntéshelyzetben. Ez akkora probléma volt, hogy a párt központi bizottsága adott nekik agitációs - propaganda feladatokat. Az országgyűlést a demokrácia látszata miatt nem szüntethette meg, hát komédiát csinált belőle.

Így volt ez az 1958-as, az 1963-as választások után is.

Az 1967. március 19-i választásokon lehetett először egyéni választókerületben indulni. Politikai tétje nem volt a dolognak, mert a jelöltállítást a Hazafias Népfront végezte a jelölőgyűlések javaslatai alapján. Az 1971. április 25-i választásokon is így volt.

Az 1975. június 15-i választások után az országgyűlés öt éves választási ciklusra tért át az addigi négy éves ciklusról.

Választásokat tartottak 1980. június 6-án és 1985. június 8-án is. Ez utóbbin már minden egyéni választókerületben kötelezővé tették, hogy legalább két jelöltet állítson a Hazafias Népfront.

Az 1953 és 85 közötti választásokon a szavazást igyekeztek mielőbb letudni a hácsiak. A választásnak tétje nem volt, sőt nem is választottak, csak szavaztak. Reggel hat órakor kinyitott szavazóhelység a kultúrházban. Kilenc órakor jelenthette a szavazatszámláló bizottság, hogy mindenki szavazott és bezárhatott a szavazókör. A részvétel szinte mindig 100 %-os volt. Ha valaki nem tudott eljönni, a családtagja szavazott helyette, vagy a lakására vitték a szavazóurnát. Kilenckor mindenki mehetett a dolgára, misére, istentiszteletre. A szavazás általában vasárnap volt. A kocsma is kinyithatott végre, ugyanis a szavazás idején alkoholtilalom volt. (A nyolcvanas években nemcsak választások idején, hanem munkanapokon is szesztilalom volt délelőtt 9 óráig. Csizmadia József kocsmáros természetesen a legnagyobb titokban kinyitott, de nem lehetett kívülről látni, mert a kocsma ajtaja szigorúan be volt hajtva. A reggeli ötös és hetes busszal utazók be-be tértek és megitták, amit eddig is meg szoktak inni. Onnan lehetett tudni, hogy nyitva a kocsma, hogy Schmidt Gyula bácsi kutyája ott állt az ajtóban és farkcsóválva várta a gazdáját.)

A rendszerváltás után megint lett tétje a választásnak.

Az 1990 óta tartott választásokon az alábbi képviselőket választották meg a  Somogy megyei 4-es (Balatonboglár) egyéni választókerületben, ahová Hács is tartozik:

1990.  Gaál Antal                     MDF

1994.  Lővei László Gábor      MSZP

1998.  Herényi Károly            FIDESZ - MDF

2002.  Herényi Károly             FIDESZ - MDF

2006.  Móring József Attila  FIDESZ - KDNP

2010.  Móring József Attila   FIDESZ - KDNP

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat