Hács története

Nagy József tanító (Szőlőskislak, 1936. szeptember 17. - Balatonboglár, 1995. április 24.)

Édesapja Nagy István kőművesmester, édesanyja Ács Erzsébet, hét gyermekét - köztük József a hetedik  -  nevelő háztartásbeli asszony.

Általános iskoláit a 2. osztályig Szőlőskislakon végezte. Különleges tehetségű gyermekként a csurgói gimnáziumba került, majd Iharosberényben és Székesfehérváron végezte iskoláit. 1951-ben a kaposvári Tanítóképzőben folytatta tanulmányait, ahol 1956-ban végzett.

Nagy József tanítói oklevele

Hácson tanított két évig - egy évet 1955-56-ban gyakorlaton -, majd egy évig Barátihegyben oktatta a gyermekeket.

1958-ban házasságot kötött a hácsi Vida Mária Magdolnával (sz.1939.június 24.).

Mária és József a házasságkötésük évében, 1958-ban.

Két gyermekük született : Marianna és Piroska.

1959-ben Gárdonyba helyezik, ott tanít 1969-ig.

Gárdonyi munkája mellett 1963-tól Hácson és Kisberényben is tanítja az 1. és 3. osztályos gyerekeket. 1965-ben megszüntetik Gárdony pusztán az iskolát. Hácsra helyezik. A szülők tiltakozása és összefogása eredményeként 1966-ban újra indul a gárdonyi iskola. Visszahelyezik Gárdonyba. Hácson és Kisberényben továbbra is tanít, sőt a hácsi és béndeki esti iskolai felnőttoktatásban is feladatot kap.

Nagy tanító úr 1968-ban

A tanulmányi kirándulások szervezésében és lebonyolításában tevékeny részt vállal. A hácsi és gárdonyi gyerekek nyári, Balaton-parti táborozásainak  aktív közreműködője.

Ő maga 40 éves koráig aktívan sportolt. Igazolt játékosa volt előbb a somogybabodi, később a hácsi, a megyei bajnokságban is szereplő futball- csapatnak. Kemény hátvéd hírében állt.

1963-tól nyílt lehetőség a hácsi községi könyvtár megnyitására. Nagy tanító úr vállalta fel a könyvtár megszervezését és vezetését. Rendkívüli munkát végzett, a kezdeti nehézségek után a hatvanas évek végére közel háromezer kötetesre fejlesztette a könyvtárat. A hácsiak közül sokan lettek állandó olvasói.

Abban a szerencsében volt részem - Vogel Matyival, Lang Irénkével, Riba Marikával és Lang Sanyival együtt -, hogy részt vehettem a könyvek nyilvántartásba (könyvtári lajstromba) vételében. Ez abból állt, hogy minden könyv belső címlapjára, a tizekettedik oldalára és az utolsó lapjára ráütöttük a "Községi Könyvtár, Hács" pecsétet és beírtuk a könyv leltári számát.

Nagy tanító úr nehéz körülmények között végezte szerteágazó munkáját, amely minden idejét lekötötte, a családjára alig marad ideje.

Tanítványai szerették és tisztelték, példaképükként tekintettek rá. Szigorú tanító volt, aki személyre szabottan követelte meg a teljesítést. Sohasem volt indulatos, vagy dühös a gyerekek előtt. Előfordult, hogy végső érvként elcsattant egy-egy nyakleves, de az nem fizikai értelemben fájt sem nekünk, sem neki. Osztályában szigorú fegyelmet tartott, ugyanakkor mindenki bátran fordulhatott hozzá bármilyen tanulmányi és egyéb dologban segítségért. Kényesen ügyelt rá, hogy a rábízott nebulók ne csak az iskolai, hanem az azon kívül elsajátítható műveltségi alapokat is lehetőség szerint megszerezzék, legyen az sport, zene vagy olvasmány.

Délutánonként beállt közénk focizni. Kézilabdázni tanított bennünket, a lányokkal vegyes csapatot alkotva. Az általa indított és vezetett könyvtárba is rendszeresen elvitt bennünket, könyveket adott a kezünkbe. Énektudása, ritmusérzéke, szolmizációs készsége kimagasló volt.

Az iskola elvégzése után ritkán találkoztam vele. Mindig valamilyen intellektuális kérdés körül forogtak a gondolatai, amit szívesen megosztott velem és nyilván másokkal is.

Szeretve tisztelt tanítóm egész életében azt tette, ami a hivatása volt: tanított.

Talán még álmában is.

1969-ben megszűnt a gárdonyi iskola, csakúgy, mint Hácson a felső tagozat. A hácsi alsó tagozatosok tanítója lett. Szeretett volna Gárdonyban letelepedni, de nem vehette meg a megüresedett iskolaépületet, azt bontásra ítélték.

1970-ben Hácsra, a régi evangélikus iskola tanítói lakásába költözött a családjával.

Ötven évesen

1978-ban Hácson megszűnt az alsó tagozat is, akkortól Lengyeltótiban volt óraadó és napközis tanár.

Nagy tanító úr már gyakornokként beleszeretett a faluba és környékébe. Szeretette volna Hácson, a komfort nélküli pedagóguslakásban élni a nyugdíjas éveit, de ezt nem tették lehetővé a számára.  A lakást el kellett hagynia, mert az evangélikus iskola patinás, de rossz állapotú épületét felújítás helyett lebontásra ítélték. A helyére új iskolaépületet építtetett a falu, abbéli bizodalmában, hogy sikerül visszahozni az iskolát Hácsra. Sajnos nem sikerült.

Nagy tanító úr és felesége előbb Putendára, felesége szülői házába költözött, majd gyógyíthatatlan betegsége előrehaladtával a gyermekeikhez mentek.

A családjával 1994 karácsonyán.

A nyugdíjas kort nem érhette meg, 1995 áprilisában elhunyt.

              Nagy Marianna (1959). Gyermekei Alíz, József.

Nagy Marianna és gyermekei, Alíz, József.

             Nagy Piroska (1964). Férje Gyurákovics Ferenc, gyermekük Adrienn.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat