Balázsy Antal plébános (Nemeshetés,1915 - Csácsbozsok,1976)
Édesapja Balázsy Sándor (1887-1973) 12,5 kataszteri holdon gazdálkodó földműves, édesanyja Ujj Magdolna (1896-1950).
Kilencen voltak testvérek, Antal volt a legidősebb.
A Balázsy család 1940-ben.
Testvérei: Jenő (1916-1945), Alajos (1918), Mária (1920-2010), Erzsébet (1923), Teréz (1924-2009), Mónika (1929-2009), Gábor (1934), József János (1935).
Elemi iskolába Nemeshetésen járt, Nagykanizsán érettségizett.
A teológiát Esztergomban végezte el, ahol belépett a ferences rendbe, szerzetesneve Máriusz lett.
Újmiséjét novíciátusa helyszínén, Bucsuszentlászlón mutatta be 1940. június 16.-án.
Újmiséje napján legkisebb testvérével, József Jánossal.
A háború végét Esztergomban vészelte át. Minden leendő szerzetesnek meg kellett egy szakmának az alapjait tanulni, így Máriusz testvér villanyszerelést tanult. Ennek igen jó hasznát vette a rend a háború alatt, kis szerszámostáskájával járta a várost és a javításokkal pénzt keresett a rend számára. Neki magának a szegénységi fogadalom miatt nem lehetett pénze.
Természetesen a misézés és a hitoktatás volt a fő és legfontosabb feladatuk.
A rendházban minden rendtagnak volt egy meghatározott feladata a gazdasági és házi munkákban. Máriusz testvér a rendház tulajdonában lévő szőlőért és a borért tartozott felelősséggel.
1946-ban vikáriusként Segesdre helyezik, a háború során megrongálódott templom újjáépítésében segítendő. 1948-ban, miután befejeződött a templom újjáépítése, Bucsuszentlászlóra kerül.
1950-ben feloszlatták a szerzeteket, neki is mennie kellett a rendházból. Ismét jó hasznát vette villanyszerelői ismereteinek, két hétig villanyszerelő volt.
Az egyház gyorsan reagált, 1950-ben a felsőnemesapáti plébános maga mellé vette káplánnak.
1951-ben a lengyeltóti plébániára került káplánnak, plébánosa Futó Dezső esperes úr volt.
Bekapcsolódott a hácsi templom építésének munkáiba.
1952-ben plébániát alapított Hácson a katolikus egyház, a falu első plébánosának őt nevezték ki. Kapitányéknál lakott (a posta mellett) albérletben 7 évig. Sorkosztos volt, ami azt jelentette, hogy minden nap másik családnál főztek a számára és vitték neki az ételt a plébániára.
1959-ben vették meg az Új utcában lévő Torma féle házat plébániának. Az egyház az akkori törvények szerint nem gyarapíthatta vagyonát, ezért a házat papíron egy magas rangú pap vette meg. Még ebben az évben átalakították az épületet az új funkciójának megfelelően.
1960-ban költözött a plébániára testvére, Mária, mint házvezetőnő. Balázsy Mária a Legszentebb Üdvözítő Leányai rendi apáca volt. Anyaházuk Zsirán volt. Ápolói, gyermekgondozói feladatokat láttak el különböző kórházakban. Mária nővér Budapesten dolgozott a Bajcsy-Zsilinszki úti kórházban, 1950-ig apácaként, azután ápolónőként.
Balázsy Mária
A legkisebb testvér, József János is erősen kötődik a faluhoz. 1959-ben a hácsi templomban fogadott örök hűséget a hácsi születésű Fábri Máriának. Több, mint tíz éven át Hácson laktak. Két gyermekük született, Mária és Mónika. Mariska néni és Jani bácsi egy leány és öt fiú boldog nagyszülője.
Balázsy József János
Balázsy plébános úr a hácsi plébánia mellett ellátta még Béndeket és Kisberényt is. Minden vasárnap délután gyalog ment misézni.
A faluban tisztelték és szerették közvetlensége, segítőkészsége, hite és hivatása iránti mély elkötelezettsége miatt. Mindenkihez volt egy jó szava, bíztatást és reményt adó megjegyzése. Humorát is nagyra értékelték a faluban.
Balázsy Antal plébános
A gyerekeket szerette maga köré gyűjteni hittanórán, a plébánián tartott külön hitoktatásokon és a misén is. Szívesen tanította be a gyerekkórust egyházi énekekre és betlehemes- vagy passiójátékokra.
Az ezüstmiséjén 1965. június 16.-án.
Villanyszerelői tudását Hácson is megmutatta. Ő tervezte és szerelte a templom villamos hálózatát, beleértve a harangozás elektronizálását is. Számtalanszor javított a faluban kisebb elektromos hibákat, az elromlott rádiót is meg tudta javítani. Pénzt természetesen sohasem fogadott el többet, mint amennyibe az alkatrészek kerültek.
Ötvenkét éves korára gerinc- és izületi bántalmai miatt már egyre inkább nehezére esett a sok gyaloglás, ezért 1967-ben, saját kérésére, Csácsbozsokra (ma Zalaegerszeg egyik városrésze) helyezték, ahol nem kellett vidékre járnia. Itt is nagy munkába fogott, a régi rossz állapotú plébánia helyére újat építtetett.
1976-ban húnyt el Csácsbozsokon, az ottani temetőben nyugszik.
Unokahúgával, Marikával és Maci kutyával.