Kontra Margit  szül.: Hács, 1947. július 1.

 

Kontra Margit

Édesapám Kontra József (Pusztakovácsi, 1908.10.24. -  Lengyeltóti, 1986.11.06.), nyolc holdas gazda.

Édesanyám Kontra Józsefné Lucza Erzsébet (Felsőmocsolád, 1914.07.22. – Hács, 1982.)

Testvérem Kontra István  (szül.: Gyugy - Újmajor, 1937.01.22.)

Nagyszüleink mind apai, mind anyai ágon cselédek voltak. Urasági birtokokon dolgoztak, juhászok voltak.

 

Id. Kontra István és családja a XIX. század végén

Mindkét nagypapámnak múzeumi értékű faragványai voltak: hegedű, citera, furulya, csont óralánc, karkötő, juhászbot.

Kontra István nagypapa édesanyja Vaszary Anna, akinek testvére volt Vaszary Kolos esztergomi érsek, hercegprímás.

Édesapámék heten voltak testvérek, István, János, József, Anna, Mária (Barna Piroska nagymamája), Katalin, Julianna.

Édesanyámnak két testvére volt.

A szülők a hácsi ház előtt.

Testvérem, István kitűnő tanuló volt, remek zenei hallással és matematikai érzékkel.

Kontra István

Győrben a püspöki kántorképzőben szerzett kántori oklevelet.

1957 őszén behívták katonának, 27 hónapi szolgálat után szerelt le és családi tanácsra pénzügyőr lett.

1997-ben ment nyugdíjba a murakeresztúri vámparancsnokságról.

Felesége a béndeki Hajnal Mária, két fiúgyermekük született.

 

Én a szüleimmel otthon maradtam. Édesapám szembetegsége 1963 után elhatalmasodott, gondozásra szorult. Később édesanyám is beteg lett, a gondozásuk és a család fenntartása énrám hárult. Sikertelen házasságom után, hogy szüleimet eltarthassam, állást vállaltam.

A hácsi tsz-ben kezdtem dolgozni Csík Marika barátnőmmel együtt, mint állatgondozó a tsz majorban.

A tsz útján, Császár István főagronómus ajánlására kerültem be a lengyeli (Tolna megye) mezőgazdasági szakiskolába, amit kitűnő eredménnyel végeztem el.

Szorgalmam jutalma egy Szovjetúnió-beli út volt, láthattam Moszkvát és Leningrádot. Hácsról Pusztaberénybe mentem dolgozni, majd a Mezőgép lengyeltóti  gyáregységébe kerültem. Kretzinger Olga és Csík Marika  barátnőim elkísértek ide is.

Szorgalmas munkám miatt kiemeltek és a vállalkozásfejlesztési osztályra helyeztek. Nagyon szerettem ezt a munkát, bár sokat és felelősségteljesen kellett dolgoznom. Szakmailag, levelező úton tovább képeztem magam.

Sajnos az elhatalmasodó szembetegségem arra kényszerített, hogy az irodai munkát feladjam. Bogláron, egy üdülőben vállaltam felszolgálói munkát.

Édesanyám 1982-ben meghalt.

1986 áprilisában édesapámmal Lengyeltótiba költöztünk.

Sajnos 1986 novemberében édesapám követte édesanyámat, egyedül maradtam.

1989-ben egy nagy baleset után leszázalékoltak, de szerencsére sikerült rendbe jönnöm.

 

Szüleim hagyatkozása szerint 1996-ban Nagykanizsára, testvérem közelébe költöztem.

A lengyeltóti házat felújítás után egy német családnak sikerült eladnom, munkám gyümölcse beérett, számításomat megtaláltam.

 

Azóta testvéri szeretetben élünk egymás közelében a bátyámmal és családjával.

 

Istennek hála, egészségem sokat javult. A család és szép kis kertem jelentik számomra a boldogságot.

Kis szülőfalum emlékképei egyre közelebb kerülnek hozzám.

Hosszú téli estéken, álmos nyári délutánokon gondolataimat leírom, versbe szedem.

Adja Isten, hogy még sokáig örülni tudjunk az életünk során még ránk váró feladataink elvégzésének.

 

Nagykanizsán, 2009. december 28.-án.

 

 

                                                                                      Kontra Margit

Szabó Józsefné tanárnővel és osztálytársaimmal 1960-ban. Az álló sor jobb szélén vagyok.

Barátnőmmel Gál Katalinnal Pucokszálláson egy szép trófeával.

Szívélyes találkozó Törőcsik Mari művésznővel 2010. júliusának egy szombatján a velemi háza előtt.

Az alábbiakban írásaimból és verseimből szeretnék néhányat közre adni:

Ez az írásom szülőfalum katolikus templomában van elhelyezve.

Kontra Margit : Anyák napjára

Bármilyen gondterhelt az élet mindennapja,

neveltek, szerettek könnyezve, dalolva.

Mert a könny is gyöngyszem annak aki szeret,

aggódva megvédi a féltett gyermeket.

A panaszos gyermek vigasztalást talál,

mikor vihar veri élete hajóját.

Békeszigetet keres, védő anyakart,

melynek melege oszlatja a zivatart.

Annyi bánatot elbír érző szívetek,

az élet fájdalmát benne rejtitek.

Ha kiöntenétek a kín áradatát,

könnytenger lenne e szomorú nagyvilág.

Fel a fejjel édesanyák, csüggedni nem szabad,

a könnyes arcokon mosolygás is fakad.

Ha bánat emészt egy hálátlan gyermekért,

akkor is élned kell szerető anyaként.

Hitet, lelkierőt ti adjatok tovább,

reménységgel szórjátok az élet rögös útját.

Akik csalódást, bántást bátran viseltek,

példás szeretetről tanulságot tesztek.

Halljátok az anyaszív csodálatos dalát,

a megbocsátó szívnek zeng hálaimát.

Édesanyánk nektek nyíljon az orgona csokra,

áldást hintsen Isten egy hosszú életútra.

"Édesanyámra emlékszem, szelíd mosolyára,

fehér ősz hajára.

Szent volt néki családja egész életében,

Isten, adjál néki nyugalmat ott fenn a magas mennyben!

Jóságos szíve már semmivé lett,

de emléke, árnyéka folyton kísérget.

Csillaglelke fényét osztja,

Virágmezőbe hullt törékeny alakja."

Nagykanizsa, 2010. április

Kontra Margit : Visszatekintés szülőtájamon

Szülőhelyem, regénybe illő tájam

Számomra minden helynél szebb vidék,

Útjaidon hányszor barangoltam

Szertelen szélrózsák sok iránya felé.

Ismerős tájon színes rét, csobogó kis patak,

A dombtető, hol szőlőhegyek integetnek,

Lombos fák mint kanyargós útszegély,

Visszatérő vándort üdvözölnek.

Feledésbe nem merülhet semmi,

A sors messze hívott, az idő tovaszállt,

E táj volt szülőanyám, s ringató ölén

Mint diák eveztem a tudás kristályvizén.

Itt érlelődött szívemben reményteli álom,

Réten, mezőn nyargalt tüzes ifjúságom.

Visszetekintek rád szép ismerős tájam,

Hol fakó emlékek közt élénk vadvirágok,

Távoli dombok kék köntöse alatt,

Búzavirágos földön gyermekkorom halad.

Hívogató karodba vágyódva jöttem,

Ó, üdvözölve ölöllek téged drága szülőföldem.

Az évek orsóján lepergő szép napok tükörképei,

Mindig ismarősek.

Ringasd szívemet hullámzó öledben anyaföldem,

Somogyi táj, melynek szülöttje vagyok,

Kinek gondba merülő dallamos lelke

Hű marad hozzád mindörökre.

Most elköszönök, társaim ne könnyezzetek,

Az élet csatája lelkemben ezer sebet ejtett,

Megmaradt a hitem, emberségem, s a szív

Szeretete,

Így jobb lesz majd az őszbe hajló arany

Naplemente.

Nagykanizsa, 2009. október 30.

Kontra Margit : Vallomás szülőföldemnek

Mint dúskeblű májusnak ölébe hullnak

Gyümölcsigérő virágok szirmai,

Hétköznapjaim karjába úgy omlottak

Életem változó, regényes képei.

Vergődő hajóm háborgó örvényébőlű

Merész fordulattal célirányba hajolt,

Álmodó szívemben ébredő boldogság

Gyermeteg hangon, élesen felsikolt.

Ó, mióta áhítottam e drága percre,

Végre kebledre ölelj drága szülőtáj,

Rózsák mámoros illatával hoztam

Ünneplő lelkem egybefont költeménycsokrát.

Emberközelségben köszöntelek bennetek barátaim.

Szívünk újból szülőfalunkban dobog,

Hozzád köt a sorsunk aranyfonalával,

Gondolatvilágunkat büszkén birtokolva.

Az emlékezés hozott haza bennünket.

Megilletődve köszöntjük egymást,

Szemünkbe könny szökik.

Ó, eltűnt múltunk kis falunkben rejtőzik.

Megkérdeznénk egymást, mi maradt a múltból?

Fakó levél, piros rózsák közt elvetett sorok,

Ha letépnél egy virágszirmot.

Nagykanizsa, 2010. április 30.

                                                         Kontra Margit

                                                         Hács szülöttje

Oldal: Kontra Margit önéletrajza
Hács története - © 2008 - 2024 - hacstortenete.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat