Hács története

Író - szerkesztő: Kubik György

Kubik család

Betelepülő család.

Kubik György (Georg Kubik, született 1800 körül), Hácsra települt a családjával. Házhelyet, kertet, szőlőnek való területet kapott, házat épített ott, ahol ma is a Kubik-porta áll.

Gyermekei: György, János.

    Kubik György, 1828 után nem sokkal, már Hácson született és 1881-ben Hácson hunyt el.

    1870-ben a családi birtokon kívül egy hold földje volt a falu alatti ún. ház-osztályban.

    Felesége Krepp Klára. Gyermekeik György, Katalin, Erzsébet, Mária.

    Testvérének, Kubik Jánosnak is volt telke a ház-osztályban.

   

       Kubik György (1855-1931), földműves. Részt vett az 1905-ös aratósztrájkban.

       Felesége Fogt Mária (1856-1942).

       Gyermekeik György(1), János(2), Mária (3), Teréz(4).

 

             1. Kubik György (Hács, 1886.04.24.-1967), napszámos, földműves.

          id._kubik_gyorgy.jpg

              Kubik György


             Kezdeményező és kiemelkedő szerepet játszott az 1905-ös aratósztrájkban, amiért

             súlyos büntetést kapott.

             1910-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, 1914 tavaszán tért haza.

             Részt vett az első világháborúban.

             A 16 kataszteri holdas családi birtokot ő vásárolta az Amerikában keresett pénzből.

             A családja segítségével gazdálkodott, az 1930-as évek közepétől egy cselédet is

             alkalmazott.

             Az  1920-as években családi okok miatt az evangélikusról áttért a katolikus vallásra.

             1948-ban, hogy ne nyilvánítsák kuláknak, szétosztotta a birtokot gyermekei között.

             1959-ben belépett a tsz-be.

             Kemény, öntörvényű  parasztember volt.

             A faluban nagy tekintélynek örvendett, virilis alapon tagja volt a község elöljáróságának.

             Véleményére 1945 után is adtak a képviselő testületben, később a tanácsban is.

             Barátságot egy életre kötött.

             Legjobb barátai Krizbacher János, Papp György és a gárdonyhegyi Nagy István voltak.

             Amikor 1967-ben meghalt, Nagy István öregen és nehezen mozogva, gyalog jött a

             messzi Gárdonyhegyből  barátja ravatalához, ahol a nyilvánvaló izületi fájdalmai

             ellenére térdet hajtva gyászolta és a lelki üdvéért imádkozva adta meg neki a

             végtisztességet.

             Ilyenek voltak a hácsiak, hűségesek és egymás mellett kitartóak.

 

             Első felesége a somogyvári Tóth Mária (+1922), gyermekük Mária. 


                   Kubik Mária (1920-1989).

              pintra_palne_kubik_maria.jpg

                  Pintra Pálné Kubik Mária

                  Elemi iskolába előbb Tóth tanító úr elé, majd  Kanizsai tanító úr elé járt.

                  Bizonyítványa végig jeles rendű volt, szeretett volna tovább tanulni, de erre családi

                  és egyéb okok miatt nem volt lehetősége, hiába támogatták elképzelését a tanítói is.

                  Egész életében nagyon sokat dolgozott előbb édesapja  birtokán, azután férjével

                   együtt.

                   Munkabírásáért és csendes, mosolygós  lelkialkatáért szerették és becsülték a

                   hácsiak.

                   Férje Pintra Pál (1911-1990), gyermekeik Pál (1937-2009) és Mária (1947).

                   (L.: Pintra család.)

 

             György második felesége Kittlinger Karolina (Gamás, 1894 - Hács, 1960).

             Lina rendkívüli asszony volt.  Családját, beleértve a mostohalányát, Máriát és az ő

             családját, a rajongásig szerette, gyermekeit és unokáit példásan nevelte és óvta.

             Ő volt a családban a biztos pont, akihez mindig lehetett fordulni a problémákkal, a

             mindig szerető, a gyengébbek érdekeit és az igazságot harcosan védő Mama.

             Gyermekük György.


             kittliger_karolina.jpg

             Kubik Györgyné Kittlinger Karolina  

 

                   Kubik György (Hács, 1933.11.06. - Hács, 1992.).

                   Elemi iskolába  Hácson, Kanizsai tanító úr elé járt.

              kubik_gyorgy_13_eves_koraban.jpg

                   Hetedikes korában

                   Aranykalászos gazdaképző tanfolyamot végzett.

                   Ifjú korában a falu fiatalságának életében aktív szerepet vitt, beceneve "Kulák" volt.

                   A katonaidejét 1953-55 között Budapesten szolgálta le.

                   Földműves, majd brigádvezető,  könyvelő a tsz-ben. 1970-től 1990-ig tanácstag, a

                   falu elöljáróságának vezetője, párttitkár.

                   Sokat tett az ebben az időszakban felerősödött, a falu megszűntetésére irányuló

                   központi politika ellensúlyozásáért. Vezetésével valósult meg az óvoda építése, a

                   vízhálózat kiépítése és a hácsi utcák leaszfaltozása. A falu a központi leépítési

                   törekvésekkel  ellentétben fejlődött, népességmegtartó képessége nőtt.


Jellemzésül álljon itt  Kemény Bertalan falukutató szociológus : A  falugondnoki szolgálatok kialakulásának története című előadásának egy - részben róla szóló - részlete:

(Elhangzott Vértesacsán, 2003. november 24.-én)

… És most egy pár szót arról, hogy ez az ötlet, ami már nyolcszáz helyen működik, hogy is született meg. A nyolcvanas évek elején településtervezéssel foglalkoztam. A magyar falurombolás "áldásos" eredményei akkor már láthatóak voltak: a kisfalvakban úgyszólván csak emberek maradtak, semmi intézmény nem létezett. A Somogy Megyei Tanács megbízásából meg kellett mondjam valami módon, tudományosan alátámasztva, hogy Somogy megye mely falvai életképesek. Rögtön tudtam, hogy ez tudománytalan kérdésfeltevés. Nem szabad rá válaszolni, mert önmegvalósító jóslattá válik a szakvéleményem a Megyei Tanács asztalán, hiszen ha leírom, hogy ezek és ezek életképtelenek, nem kapnak pénzt és tényleg azok lesznek. És akkor majd azt mondják : "Igaza volt az okos pesti elvtársnak, megmondta". De azt nem tudtam, hogyan jöhetnék ki úgy a dologból, hogy - ahogy a kínaiak mondják - az arcomat ne veszítsem el.

Kétségbeesett állapotban jártam faluról falura. Bementem a kocsmába - ez volt akkor a legfontosabb intézmény -, rendeltem egy korsó sört és a korsóval a kezemben kerestem egy, még nem teljesen elázott, értelmesnek tűnő atyafit. Leültem mellé és valahogy elkezdtünk beszélgetni. Sok minden kiderült számomra, ami azon kollégáim számára nem derült ki, akik munkájukat kizárólag irodában végezték és könyvtárakból próbálták kibogarászni a megoldást. Tudtam, hogy a megoldás nincs benne a szakirodalomban, statisztikai trendekből azt nem lehet kiolvasni. Egyre kétségbeesettebben kerestem a megoldást, és nem csak azok között az emberek között, akikkel a kocsmában beszélgettem, mert volt úgy nemegyszer, hogy ők küldtek tovább : „Ha az elvtársat érdekli a helyzet, menjen, keresse meg Kubik Györgyöt Hács községben!”

Megkerestem Kubik Györgyöt Hács községben, akiről azt mondták, hogy bár községi párttitkár, de jó ember és mindent megtesz a falujáért. S valóban egy olyan emberrel ismerkedtem meg, aki számára a saját kényelménél, a pénzkeresetnél, a passziójánál többet jelentett a faluja. Nem is tudom, hogy volt-e családja, mintha egyedül lett volna mindig; talán éppen a reménytelen egyedülvalóságából kifolyólag számára legfontosabb az volt, hogy az a kis falu, ahol született, meg is maradjon. Merthogy ő azt olvasta az 1971-es Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepcióban, hogy Hács község szerepkör nélküli falu, amely hosszabb távon megszűnik. Akkor elhatározta, hogy ezt nem engedi. Vannak ilyen pisztráng természetű emberek, akik mindig az árral szemben úsznak a forrásvidék felé a tiszta vizet keresve. Nem tudnak belenyugodni abba, hogy mindig lejjebb és lejjebb sodródjanak. Kubik György ilyen ember volt. Amikor megtudta, mi vár a falujára, először is összehívta a pártbizottságot, a nőtanácsot, a hazafias népfrontot, az ifjúsági szervezetet (KISZ vagy MADISZ vagy mi volt éppen akkor) - minden politikai és társadalmi szervezetet, ami csak létezett akkoriban -  és kiadta "pártfeladatként", hogy agitálják az embereket, hogy ne költözzenek el, mert nem telik bele tizenöt esztendő, és a pesti elvtársak rá fognak jönni arra, hogy butaságot csináltak. Hát, egy pár évvel több kellett.

Azt mondta : „ Nincs messze a Balaton, jó a levegő, nagyok a kertjeink, ott mindent meg tudunk termelni, az élelmiszer ára világszerte egyre följebb megy, és csak tizenöt évet kell kibírjunk.”

S ő ezért a maga részéről is mindent megtett.

Mi volt az a minden? Akkoriban egy ilyen kis falunak nem adtak vezetékes vizet, házat építeni nem volt szabad.

Amikor ott jártam nála, 1982-ben, akkor három új házat építettek a faluban.

Ő tartotta a hátát.

Bevezette a vezetékes vizet de úgy, hogy minden falusi kútból két mintát vett. Egy üveg vizet elküldött a Somogy megyei KÖJÁL laboratóriumába, egy másikat ugyanabból a kútból Zala megyébe, mert nem bízott meg a saját megyéje intézményében. Ahol a két vizsgálat eredménye egybeesett, azt elfogadta, összesítette és körbejárta vele a magasabb fórumokat bebizonyítva, hogy milyen egészségtelen, nitrátos a víz.

Abból az 1-2 millió forintból, amit kaptak a vízépítésre - ami akkor sokkal többet ért - négyszáz méter vízvezetéket lehetett megépíteni. Ő hatszáz métert adott át, egyelőre közkifolyós módon. Megszerezte a szovjet laktanyából a lövészárokásó gépet és társadalmi munkát szervezett.

Létrehozta a Diófa Utca Kövező Társadalmi Bizottságot, gyűjtést rendezett a faluban. Egy gebines kocsmárosné, akinek az utca végén volt a lakása (Pappné, a későbbi polgármester) és a Trabantját minden alkalommal majd’ összetörte, olyan gödrös volt az utca, letett ötvenezer forintot és mások is összedobtak egy kis pénzt.

Akkor bement Lengyeltótiba a tanácselnök elvtárshoz :

„Hát hogy gondolod, Gyuri - rivallt rá a tanácselnök -, hogy egy kis szerepkör nélküli faluban egy utcát kövezzünk ki?! Tíz kilométer földút van, de olyan kevés a pénz, hogy még Lengyeltótinak sem elég."

De Gyuri nem hagyta annyiban, elmondta, hogy összegyűjtöttünk ennyit meg ennyit, lerakjuk az alapot, te meg rárakod a burkolatot.

Ebben aztán megegyeztek.

Veszekedés csak abból lett, hogy Gyuri nem volt hajlandó befizetni a pénzt a Tanács számlájára, hanem egy keszthelyi OTP fiókban helyezte el.

Augusztus 20-án aztán valóban átvágták a szalagot.

Ilyen dolgai voltak.

„Hogy a csudába merted ezt egyáltalán? Mi adott neked bátorságot, erőt ahhoz, hogy szembeszállj a hivatalos irányvonallal?” - kérdeztem Gyurit. Akkor már tudtam róla, hogy a nagyapját csendőrök hajkurászták a háború előtt, mert aratósztrájkot szervezett. Egy agrárszocialista falu volt ez, nem is jobbágyfalu, hanem zsellérfalu, mint utóbb kiderült számomra.

„Hát nézd, nem tudom”. S akkor egy kicsit elhomályosodott a szeme és elmesélt egy történetet.

„Olyan tízévesforma gyerek lehettem, amikor apám kézen fogott és kivitt a kishácsi erdőbe; az erdőnek abban a részében még soha nem jártam. Apám, aki addig hallgatott, egyszercsak megszólalt : 'Fiam, nézz itt körül. A falu valamikor itt volt. Benőtte az erdő. ' És tényleg ritkásan nőtt ott az erdő, de látszott, hogy valami utca lehetett. Az összedőlt vályogházak kis halmokként sorakoztak a fák-bokrok között és megtaláltuk a temetőkaput is, amire föl volt írva, hogy 'Föltámadunk', de a kisharangot már valaki ellopta. És amikor olvastam, hogy Hács község, ahol születtem, nagyobb távlatban megszűnik, mert semmi szerepe nincs, akkor elhatároztam, hogy ennek nem szabad megtörténnie."

Ez a gyerekkori emlék adott neki erőt. …

Forrás: www.kispad.org.hu/kemenybertalan.php


             Derűs, segítőkész lelkialkatáért, kivételes munkabírásáért szerették és tisztelték a

                 faluban. Nagyon szeretett és tudott is mulatni, amit - bár  elhatalmasodó

                 cukorbetegsége súlyos teherként nehezedett az ő és családja vállára -  ritkán ugyan,

                 de meg is tett. Kedvenc nótái  az  "A Csap utcán végestelen végig ..."  nótából és más

                 nótákból  összegyúrt egyveleg , a "Károg a varjú a jegenyén ..."  kezdetű  dal, és  a 

                "Künn a pusztán szántok-vetek" című nóta  voltak.


                 kubik_gyorgy_katonafenykepe.jpg

                 Kubik György katonafényképe

 

                  kubik_gyorgy.jpg

                  Kubik György ötven éves korában.

 

                  Felesége Jancsikics Margit (1938),  gyermekeik  György és Zsuzsanna.

 

20.jpg

Kubik Györgyné Jancsikics Margit és Kubik György első unokájukkal, Zsófiával 1989-ben.

 

                        Kubik György (1957) agrármérnök.

                        Felesége Taródy Mária (1958) agrármérnök.

                        Gyermekei  Zsófia (1988) az ELTE-n bölcsészhallgató, Rozália (1990)

                        közgazdász hallgató a Corvinus Egyetemen, Anna (1991) gimnazista, Bálint

                        (1992) gimnazista.

          

                        Kubik Zsuzsanna (1961) tanár, gyógypedagógus, Hács polgármestere.

                        Férje Molnár Zoltán (1962) rendőrtiszt.

                        Gyermekeik András (1990) rendőr, Gergely (1993) gimnazista.

       

        2. Kubik János, ács, Somogytúrba nősült.

            Felesége Szűcs Rozália. Gyermekeik : Jolán, Jenő, István, Rozália.

                  Kubik Jolán, Dunaföldvárra ment férjhez.

                  Kubik Jenő, Balatonföldváron lakott a családjával.

                  Kubik István (1931-1980 ?).  Elemi iskolába Somogytúrban járt.

                 A középiskolát a csurgói  Református Gimnáziumban, reál tagozaton, végig

                 osztályelsőként végezte, 1950-ben érettségizett. Csendes, szerény, visszahúzódó

                 fiatalemberként ismerték társai és tanárai.

                 A somogytúri kötődésű híres festőművész, dr. Kunffy Lajos atyai jó barátja, tanítója,

                 mentora volt, erre István élete végéig büszkén emlékezett. Műértői és

                 művészettörténeti tudásának alapjait tőle kapta. Rajzolásban ugyan nem volt

                 kiemelkedően jó, de szimbólumokat - ahogyan ma mondják, piktogramokat - ügyesen

                 szerkesztett. Csurgói diáktársai jókat derültek az óraközi szünetekben a táblára

                 felkerült egy-egy tréfás rajzán.  A matematikában volt igazán tehetséges.

                Ahogyan volt osztály- és kollégiumi szobatársa modta : István nem tanult, tudott!

                Diplomát a budapesti Marx Károly  Közgazdaságtudományi  Egyetemen  szerzett.

                A diploma után meghívták az egyetem Világgazdasági Tanszékére tanársegédnek.

                Tudományos munkássága, oktatói  tevékenysége és előmenetele során végig  a

                tanszéken maradt.  1970-ben már tanszékvezető-helyettes volt.

                 Egyetemi tanár, nemzetközi hírű közgazdász, az arab országok makrogazdaságának,

                 ezen  belül elsősorban Egyiptom  és az egykoron létezett Egyesült Arab Köztársaság 

                 (Egyiptom és Szíria pánarab ideológiájú úniója 1958-1971 között, bár Szíria előbb

                 kilépett, de Egyiptom tovább használta az elnevezést) szakértője volt.

                 A hatvanas évek elején két évig a Kairói Egyetemen tanított, angol és arab nyelven

                 adott elő.

                 Sokat publikált, számos könyvet írt.

  Kubik István :  A negyedik piramis. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1966.

                          Egyiptom gazdasága,  Kossuth Könyvkiadó, Budapest,1979.


 foto.php.jpeg

 

                 Egyiptomban szerzett, gyógyíthatatlan betegsége halálosnak bizonyult, fiatalon

                 hunyt el.

                 Családja és élettársa gyászolta, gyermekei nem voltak.

 

                 Kubik Rozália

 

         3. Kubik Mária, férje Kőhegyi-Krepp János útkarbantartó, gyermekeik Irma, Anna,

             Judit, János, György, Lajos. (L.: Krepp család.)

        

         4. Kubik Teréz (1890?-1978), férje a szőlősgyöröki Stepics István (?-1966).

            Gyermekeik: Julianna, Lajos, István.

                Stepics Julianna, férje Tuli Géza, gyermekeik Márta és Julianna.

 

                Stepics Lajos, felesége ... Margit, gyermekük Margit.

 

                Stepics István (1921-2003) szabómester, felesége Szabó Gizella (1928-1998).

               Gyermekeik: Lajos és István.


                   Stepics Lajos (1950-1991), kereskedő, felesége a buzsáki Bogdán Ágnes.

                   Gyermekük Balázs (1980).

 

                   Stepics István (1957) villanyszerelő. 

                   Felesége a szőlősgyöröki Molnár Zsuzsanna(1958).

                  Gyermekeik :

                         Anita (1978), jogász, körmendi jegyző, férje Krajczár Róbert.

                                Gyermekük  Marcell (2009),

                         Zsanett (1980), tanár.


        Kubik Katalin napszámos, férje Feller János, gyermekeik Erzsébet, Katalin.

        Kubik Erzsébet, férje Riba József, gyermekeik ....

        Kubik Mária


 

a_kubik_portan_1940-ben.jpg

A Kubik portán 1940-ben. Balról-jobbra: Kubik Györgyné Kittlinger Karolina, Pintra Pálné Kubik Mária, ifj. Kubik György, a lovon ifj.Pintra Pál, Pintra Pál.

 

 

 

 







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 20
Tegnapi: 196
Heti: 736
Havi: 4 639
Össz.: 791 115

Látogatottság növelés
Oldal: Kubik család
Hács története - © 2008 - 2017 - hacstortenete.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: nyársat dugni - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »