Hács története

Az 1905-ös aratósztrájk

Az 1890-es évek végének agrárszocialiszta mozgolódásai és villongásai után az 1900-as évek elején a konkrét bérköveteléseiknek a hácsiak is érvényt akartak szerezni, csakúgy, mint azt az egész Dél-Dunántúlon tették a mezőgazdasági munkások.

1905 júniusában Gárdonyban a Jankovich-Bésán birtokon, Hácson a Zichy birtokon, a Niczky birtokon és Béndeken nagy aratósztrájk volt, amelynek során az összes aratómunkás letette a munkát.

A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy többen - Kiszter János, Schneiker János, Krizbacher János, Kubik György - megtagadták a bükköny ingyenes lekaszálását. Eddig ugyanis ezt ingyen tartoztak elvégezni a szegődés szerint. Fizetségül egy korona napszámot és harmados kukoricaföldet kértek.

Nem kapták meg.

Kiütött a sztrájk az egész határban.

A Zichy birtok aratói június 16.-án léptek sztrájkba .

Azt lehet mondani, hogy a hácsiak többsége a XIX. század folyamán cselédsorban vagy ahhoz hasonlítható helyzetben lévő 1-2 kh birtokkal bíró törpebirtokos volt. Szinte mindenki a környező nagybirtokok valamelyikén dolgozott, mint cseléd, béres, napszámos vagy részes aratómunkás.

A részes aratókat "summásnak" hívták, mert az aratóbanda egyben, summában (summa (latin) = összeg) kapta meg a járandóságát, amit aztán a bandagazda az egyezségnek megfelelően szétosztott a tagok között.

Egy banda (3-4 aratópár) vezetője, a bandagazda és az uradalom intézője egyezett meg minden év telén az aratópárokat illető fizetségről és a feltételekről.

Az aratópár a kaszást, a marokszedőt vagy más néven kettőzőt és a kévekötőt jelentette.

A szerződés általában az aratási időszakra szólt (aratás, behordás - Hácson "takarulás"-nak mondták - cséplés). Sok aratómunkás azonban más mezőgazdasági munkákra is kötött szerződést. Ez tavasztól őszig pontosan meghatározta a munkákat (aratási, cséplési munkák, répa-, dohányegyelés, kukoricakapálás és szedés, stb.), az azokért járó fizetséget (pl. általában a learatott gabona tized, tizenegyed, volt ahol csak tizenketted része illette a bandát). Tartalmazta az uradalom által nyújtott „szolgáltatások” (pl.: a vízhordás, a lójárás - az aratórész beszállítása, az aratók helyszínre szállítása - ) árát, amikért a legtöbbször külön munkával kellett fizetni. Fizetségképpen sokszor kaptak saját használatra földterületet is, a saját szükséglet megtermelésére.

A téli kényszerpihenők alatt kötött aratási szerződések előnytelenek voltak a munkásokra nézve, mégis megkötötték, egyrészt mert féltek attól, hogy az uraság máshonnan hoz munkásokat, másrészt az intéző és a bandagazda (botos gazda) mindig akkor jelent meg az előleggel, amikor a tartalékok elfogytak.

Pénzbeli értékben az aratás egy kaszásnak 110-130 K (Korona) fizetést jelentett. A marokszedő ennek körülbelül a felét - kétharmadát kereste. A napszám 1 K 5 fillér körüli összeget tett ki.

Ebben az időben 1 kg disznózsír 1Korona 44 fillér, 1 kg só 27 fillér, 1 kg szalonna 1 K 39 fillér, 1 kg búzakenyér 25 fillér, 1 kg marhahús 1K 90 fillér, 1 kg rozskenyér 22 fillér volt az olcsónak számító kaposvári piacon.

Ezen kényszerszerződések megváltoztatását és a javadalmazás növelését igyekeztek kicsikarni a sztrájkkal.

A cselédség fő követelése a tehén és disznótartás újbóli engedélyezése illetve kibővítése, valamint a természetbeni juttatás (gabona) minőségének javítása, mennyiségének növelése volt.

A sztrájk lefolyásáról  Svastits Nándor lengyeltóti főszolgabíró úr jelentéseiből tudunk:

Hács telepen 1904 évben Mezőfi Vilmos agitátor és a Szociáldemokrata Párt befolyása erőteljesen érvényesült. Népgyűléseket tartottak Putendán a Schiszler kocsmában és Hácson is.

1905. május 3-án be nem jelentett gyűlést tartottak Hácson, amelyet a már hónapok óta ott lakó és dolgozó Nagy Sándor asztalossegéd, szociáldemokrata vándor agitátor szervezett. Május 4-re is terveztek népgyűlést, ahol Weltner Jakab szociáldemokrata vezető lett volna a szónok, ezt Svastits főszolgabíró betiltotta. A lengyeltóti csendőrparancsnokság állományát megkétszerezték, Hácson folyamatosan járőröztek a csendőrök és készenléti ügyeletet is tartottak a faluban.

Júniusban tehát kiütött a sztrájk, Nagy Sándort letartóztatták és „eltoloncoltatták”. Hácsra egy század katonát vezényeltetett a főszolgabíró, akik rendet teremtettek és hat hónapig ott is maradtak a faluban.

Az aratósztrájkok legfeljebb helyi engedményeket tudtak elérni, mert az 1898-as ún. Lex Darányi, a hírhedt „rabszolga törvény” megtiltotta az aratósztrájkokat, szigorú büntetést helyezett kilátásba érte.

A büntetést a szolgabíró szabta ki helyben, ami általában pénzbírságot – volt, hogy elérte 100 Koronát is - és 10-30 napos elzárást jelentett 18 hácsi (többek között a kezdeményezők és Porga István agrárszakszervezeti titkár és Klotz János, Kiszter Ádám szakszervezeti vezetők) számára.

A hácsiaknak mégis sikerült részeredményeket elérni. A környező nagybirtokosok előbb zalai sztrájktörőket hozattak (Hácson Zala megyét azóta „kaszakü ország”-nak hívták), de az ő munkába állásukat sikerült megakadályozni. Az uradalmak kénytelenek voltak valamelyest engedni, különösen, hogy a cselédség is kezdett a sztrájkhoz csatlakozni.

Az aratási szerződéseket ezután szerte a környéken úgy kötötték meg, ahogyan azt a hácsiak korábban követelték.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat