Hács története

Kanizsai János kántortanító

1900-ban született Henézen (ma Nagyatád).

Kanizsai János

Édesapja Kanizsai Pál 25 holdon gazdálkodó földműves, édesanyja Gasparics Teréz.

Hatan voltak testvérek, közülük János volt a legidősebb.

Az elemi iskolát Henézen, a polgárit Nagyatádon végezte.

A csurgói tanítóképzőben 1920-ban kapott tanítói oklevelet.

Felesége Schuszter Katalin (1913 - 2006).

Kanizsai Jánosné Schuszter Katalin

Gyermekeik : Vince (1932), Magdolna (1934).

1921-ben Somogyaracson osztálytanító, 1922-27-ig Mernyén tanított. 1927-ben elvégezte Veszprémben a kántorképzőt. 1927-től egy évig kántortanító volt Sukorón.

1928-ban volt tanítóképzős osztálytársa, Gál István lengyeltóti kántortanító hívására jelentkezett a hácsi fíliai tanítói állásra.

Kommandinger Vilmos plébános úr nevezte ki kántortanítónak.

A tanításért állami fizetést kapott, az egyház kántori javadalmazást fizetett és évente 30 köbméter hengerfa is a járandósága volt.

Kanizsai tanító úr az osztályaival az 1939/40-es tanévben.

A közel hetven tanítvány oktatása mellett a kántorizálás volt a feladata. Nagyobb ünnepeken az iskolában misét tartott a lengyeltóti plébános, ahol ő látta el a kántori feladatokat. Gárdonyban évente egyszer, búcsúkor volt szabadtéri mise, itt is ő volt a kántor.

Minden vasárnap délután kettő órakor litániát tartott az iskolában.

A tanító úr gyorsan beilleszkedett a falu életébe. 1930-ban Niczky és Jankovich grófok őt bízták meg a hácsi területeik felparcellázásával és az eladások bonyolításával. Ő maga is vásárolt 30 kh földet, megvette a putendai ún. pajtákat és a Hács központjában álló két cselédházat.

Iskolai és egyházi munkáját pontosan, közmegelégedésre végezte.

Szigorú tanító volt, aki odafigyelt a rábízott gyerekek iskolai előmenetelére és családi helyzetére. A tehetséges tanulóknak igyekezett segíteni a továbbtanulásban, ami a legtöbbször a szülők meggyőzését és egyházi segélyezés, ösztöndíj megszerzését jelentette.

Hamarosan beválasztották a község elöljáróságába, bár ez virilis alapon is megillette volna. Megbízták a közgyámi feladatok ellátásával, amiket szintén lelkiismeretesen végzett el.

1939-40-ben a barátja, Varga Béla plébános , kisgazda politikus megbízásából megszervezte a magyar állam által befogadott lengyel menekültek (katonák és civilek) egy részének elszállásolását. Lengyeltótiban az akkor már üres Zichy kastélyban (a későbbi lengyeltóti kórház) és a gárdonypusztai intéző házban sikerült nekik helyet találnia. Az ellátásukban is komoly részt vállalt Torma István intézővel együtt.

Ő bonyolította le az 1941-es népszámlálást Hácson. Munkássága nyomán mindenki magyarnak vallotta magát, aminek az 1945-ös igazolások során nagy jelentősége volt.

A tanító úr tagja volt a Független Kisgazdapártnak, a faluban is összefogta a párt támogatóit, kimondottan ellenzéki módon politizáltak.

1948-ban kuláknak nyilvánították.

Kanizsai János a hivatása folytán ismerte a falu minden rezdülését, annak életében meghatározó szerepet vitt társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt. Ezért és kántortanítói mivolta miatt 1950-ben mennie kellett, földjeit elvették, Hácsról elhelyezték.

Kárán tanított 1950-1954-ig. 1954-58-ig Bonnyán volt tanító. 1958-ban Nagyatádra helyezték, itt ment nyugdíjba 1960-ban. Nyugdíj mellett tanított 1960-64-ig Aranyospusztán, majd 1964-68-ig Somogyaracson, az első szolgálati helyén. 1968-70-ig a nagyatádi kollégiumban vállalt nevelői állást.

1984-ben hunyt el Nagyatádon (Henézen).

A nagyatádi temetőben nyugszik.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat