Hács története

Író - szerkesztő: Kubik György

Elődök



A Hács telepre 1828-ban Tolnából és Baranyából hívott lutheránus német telepesek eredetileg vélhetően Hessen-Darmstadt és Baden-Württenberg tartományokból (hercegségekből) származtak.


Schmidt János lelkész a tolnai és somogyi németség döntő részét Hessen-Darmstadtból eredezteti, de a más tartományokból érkezőket is elismeri. A Tolna-Baranya-Somogy történetéről szóló kéziratos krónikájában így írt erről: „…A németek főképpen hesseniek, akik Hessen-Darmstadtból érkeztek, de más birodalmi tartományokból is. A XVIII. század elején, amikor a Magyarországba való bevándorlásra alkalom kínálkozott, és ott kint bevándorlásra szólították fel, sőt csábították a lakosságot; a szegénységre jutottaknak a jobb sors után való vágyódás adta a kezébe a vándorbotot és indította őket arra, hogy Magyarországon új hazát keressenek.

Hessen területéről 1720-1724 között volt a legsűrűbb a kivándorlás, de tartott szórványosan az 1760-as évekig.

Tolna-Somogy-Baranya evangélikus lakossága ilyen hesseni eredetű, tehát nem svábok („svevi”), mert azok a Württenberg térségéből betelepülők….”

Ezt támasztja alá dr. Schmidt Henrik professzor, a szegedi egyetem filológia tanára is az 1928.május 5-én kelt soraival: „Úgy látszik a lakosság nagy része Darmstatt Kreuznach és Kaiserslauten közt elterülő vidékéről származik. Würtenbergből csak kevesen jöhettek.”

A nyelvjárásra hivatkozva jutott erre a következtetésre.

Lentz János lelkész esketési adatai is ezt a verziót támasztják alá.



A németség Magyarországba, a Dél-Dunántúlra való költözése három hullámban zajlott 1720 és 1765 között.

Az 1828-ban Hácsra szerződő és települő családok az alábbi németországi falvakból jöhettek : az első hullámban Oberdorf, Schömberg, Fridiger, Tuttlingen, Wilingen, Schramberg - Rottweil központtal ; a második hullámban Schaffhausen központtal Geiplingen, Rottweil, Stüchlingen, Oberflach, Einbach, Wolfbach ; a harmadik hullámban Schwarzwald (Fekete-erdő) déli része.



1853-ban 41 evangélikus német telepedett le a faluban, lehetséges, hogy egy részük Kishácsról költözött át. 1867-ben a tűzvész után a földesúr a kishácsi lakosságot szinte kivétel nélkül átköltöztette Nagyhácsra. Ekkor lettek nagyhácsiak pl. a Pekli, Schmidt, Mayer, Nigovitz családok. A következő néhány évtized során magyarok, sváb németek, szlovákok, horvátok költöztek Hács telepre, akik zömében katolikusok voltak. Ekkor építették be a Fő utca nyugati oldalát.

Magyarok és szlávok később is folyamatosan költöztek be Nagyhácsra.

1887-re a katolikusok többségbe kerültek a faluban.



Kishács vonatkozásában sokkal árnyaltabb a helyzet, mert az őslakos néhány magyar jobbágycsalád mellé 1828 körül tolnai evangélikus németeket és Veszprém megyei evangélikus és katolikus sváb németeket is telepítettek be.

1853-ban néhány evangélikus család valószínűleg áttelepült  Nagyhácsra, 1867-ben pedig elnéptelenedett.

Az 1870-80-as években újra benépesült a falu.

Kishácsra települt néhány szláv (szlovák, horvát) család (pl.: a Kriska család), de leginkább magyarok.

Szórványos német betelepítés is történt egészen a XIX. század végéig, konkrétan a Krizbacher család pl. 1886-ban települt be Württenbergből.



Gárdony-puszta nehezebben nyomonkövethető a származást illetően.

A Sovák család például szlovák eredetűnek tartja magát.

Az ősök a Felvidékről jöttek . Rádpusztán vettek néhány hold földet. Később, ahogy a család létszáma erősen megnőtt, az egyik fiú Gárdonyba, a gróf szolgálatába szegődött.

A pusztát cselédek lakták, akik Szent György naptól Szent György napig, egy évre szegődtek, így nagy volt a fluktuáció még akkor is, ha voltak családok, akik évtizedekig Gárdonyban maradtak.

Gárdonyhegyben magyar gazdák laktak, ők az 1870-es években építettek portát a már meglévő Gárdony Szőlőhegy-i földjükre.

A puszta 1946-os felparcellázásakor a helyieken kívül a földosztáskor Hácson, Béndeken földhöz jutott családok kaptak telket, építettek házat és költöztek a faluba.



Pettend puszta eleve többnemzetiségű betelepítése jelentette a sokszínűséget 1849-ben.

Fechtig báró nem csak Pettend pusztát telepítette be, de nagy lökést és bátorítást adott a Hácsra való nem német betelepülésnek is. 

A délszláv Jancsikics,  Orsolics, Markovics, Ivanics családok; a magyar Nagy, Ember, Fűzfa, Molnár, Vida, Visnyei családok a putendai betelepítés után néhány évtizeddel települtek Hácsra és Putendára. Kisberényből is több tősgyökeresnek számító család jött Hácsra, például a Zsiborács, Nyári.



A roma családok betelepülése - például a Balogh, Orsós - a XIX. század utolsó negyedében indult és egészen az 1970-es évekig egy markáns, önszabályozott, a falu társadalmában helyet talált, azzal együttműködő réteget alkottak. Egymás között tekintélyelvű szabályokat érvényesítettek. Sokan emlékeznek még a putendai faluvégen lakó, örökké pipázó Balogh Rozália (Rozi néni) törékeny, mégis tiszteletet parancsoló alakjára és személyiségére.







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 53
Tegnapi: 191
Heti: 1 142
Havi: 3 655
Össz.: 790 131

Látogatottság növelés
Oldal: Elődök
Hács története - © 2008 - 2017 - hacstortenete.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: mosberger család - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »