Hács története

Szabó Dénes és családja

Szabó Gábor, Dénes édesapja a Balaton-felvidéken vincellér volt, Köveskálon és Monoszlón dolgozott. A gyugyi Nádassy földesúr hívására költözött Pettendre, az ő szőleit és pincéjét gondozta.

Fia Dénes követte a családi hagyományt, ő is a pincészetnél dolgozott.

A falu közéletében jelentős szerepet vitt, elöljárósági tag, bíró jelölt volt.

A kisgazdapárt tagjaként sikerrel szervezte a képviselő választásokat és a hácsi politikai életet Kanizsai Jánossal együtt. Gyakori vendégük volt Tildy Zoltán lelkész, Gaal Gaszton boglári földbirtokos és fia Gaal Olivér országgyűlési képviselők, Varga Béla plébános, Körmendy István lengyeltóti ügyvéd és más kisgazda politikusok.

Szabó Dénes és első felesége Bertalan Vilma.

Szabó Dénes három házasságából öt gyermek született. Az elsőből, amelyet Bertalan Vilmával kötött született Gyula. Második felesége Lang Mária volt, ebből a házasságból született Lajos és Karolin (id. Kőrösi János édesanyja). A harmadik házasságát Lang Karolinnal (Mária testvérével) kötötte, ebből született Magdolna és Erzsébet.

Gyula és Lajos hősi halált haltak a II. világháborúban, nevüket megörökítette az utókor az evengélikus templom bejáratánál lévő, az áldozatok tiszteletére emelt márványtáblán.

Szabó Lajos

Szabó Gyula

Szabó Gyula felesége Schneiker Mária volt.

Schneiker Mária édesapja Schneiker György, édesanyja Schäfer Teréz Margit, testvére Schneiker Margit (férje a szőlősgyöröki Molnár István).

Gyermekük Szabó Mária (Hács, 1941.06.25.).

Mariskát nagy szegénységben nevelte özvegy édesanyja.

Roskadozó házukat 1953-ban építette újjá az evangélikus és a katolikus gyülekezet segítségével a család. Zsemberovszky tisztelendő úr és Balázsy plébános úr felhívására az egész falu segített.

Mariska jeles tanuló és a falu kultúrális és közösségi életében állandóan résztvevő gyermek volt.  Ennek jutalmául - Szabó József tanító úr javaslatára - ő képviselhette a hácsi iskolát és az úttörőcsapatot Budapesten, a felszabadulás 10. évfordulóján tartott nagy ünnepségen.

Egy budapesti családnál töltött néhány napot, akik azután viszonozták a látogatást Hácson és jó barátság alakult ki a dologból.

Mariska édesanyjával és a pesti gyerekekkel 1955 nyarán.

Még a hácsi gyerekek által hímzett zászlót is vitt ajándékul - "Hálából Hács" felirattal - de azt sajnálta odaadni, hazahozta és sokáig az hácsi iskola falát díszítette.

Mária örökölte az ősök társadalmi érzékenységét.

Egész szenzitív és barátságos lényével vett részt a falu kultúrális és társadalmi életében. Barátaival - Schéfer Margit, Hernádi Edit, Scheib Klára, Niczky Katalin, Klotz Eta, Nyári Márta, Ritzeld Rezső, Jancsikics János, Heizer János, Pintra Pál, Bíró Géza, Scheffer László - tevékenyen alakította is azt, úgy, ahogy az a Kultúra, a Sport és a Mindennapok és szórakozás menüpontokban olvasható.

2009. október 19.-én kelt levelében így ír : "Örülök, hogy itt születtem és ifjú életemet itt töltöttem. Ezek, az imádott kis falumban történt dolgok alapvetően meghatározták az életem alakulását."

Szabó Mária ápolóképzőt végzett Kaposváron 1960-ban, majd 1964-ben érettségizett és műtősnő lett a kaposvári kórházban. 1967-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került dolgozni, majd 1977-ben elvégezte az Egészségügyi Főiskolát és egészségügyi tanárként tanított az egyetemen. 1980 -1990 között az egyetem ápolási igazgatója volt. Egyetemi munkája mellett 12 éven át a Janus Pannonius Egészségügyi Szakközépiskolában is tanított.

Férjével, Bánvölgyi Ferenc villamosmérnökkel 1967-ben kötött házasságot Pécsett, gyermekük Tamás (1968), neurobiológus doktor. Unokáik Bence (1996) és Bálint (2004).

Szabó Mária a hácsi találkozón 2009. október 31.-én.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat