Hács története

Kultúra 

A betelepülő családok kultúrális tekintetben azonos értékeket hoztak magukkal, mint ami a környékbeli, ugyancsak németek lakta falvak lakóira is jellemző volt.

Szűkebb és tágabb értelemben is kimagasló értékek voltak ezek.

Kézműves kultúrájuk nyomai, faragott bútoraik, szőtteseik a legutóbbi időkig láthatóak voltak még egy-egy családnál.

Magukkal hozták német táncaikat, népművészetüket is.

A tehetősebbek a könyveiket is magukkal hozták .

Bibliája sokaknak, imádságos könyve mindenkinek volt.

A betelepülés körüli nyilvánvalóan nehezebb és bizonytalanabb időkben is tovább akarták adni ismereteiket a gyermekeiknek. Azonnal iskolát alapítottak.

Munkakultúrájuk legendás volt. A magukkal hozott tudást alkalmazták a gazdálkodásban, a napszámos munka során, a házak felépítésekor, a falu életének megszervezésekor. Ez és az alapos, kitartó és szorgalmas munkájuk tette lehetővé, hogy szegődményes munkásokból gyorsan, három évtized alatt telekkel és sokan pár holddal rendelkező gazdák legyenek.

Építési és lakás kultúrájukban is az akkori időnek megfelelő német hagyományt követték. Az uraság szabta feltételekhez alkalmazkodni kellett, ez módosította a régebbi somogyi, tolnai és baranyai német falvakban ma is látható építési módot.

A házak és a gazdasági épületek egymás mögött, de nem L-alakban, hanem kevés kivétellel egy vonalban helyezkedtek el.

Megfelelő anyagi lehetőség híján az épület mérete és néhány kivételtől eltekintve a minősége is jóval szerényebb volt.

Minden másban igyekeztek megőrizni a régi módit.

Elöl volt a ház: tisztaszoba, konyha, kis gang (folyosó) a bejárattal, szoba (nappali és háló egyszerre), együttes méretük ritkán haladta meg az 50 négyzetmétert.

Sok háznál a bejárathoz nyitott fatornácot, verandát építettek.

A ház teljes hosszában pitvar (pitar, ahogy Hácson mondták) húzódott, amely fölé kinyúlt a tetőszerkezet és rendszerint az utca felől oszloppal kezdődött.

A kamra általában külön bejárattal a szoba után következett.

A ház előtti kertbe terménytároló pincét építettek.

A ház mögött, attól szerkezetileg elkülönülve építették fel a disznóólat, rendszerint 2 osztatúra.

Ezek talpgerendákon álló, fából készült, felnyitható etetőajtós ún. hidasólak voltak.

A takarmány előkészítő helyiség is ide került.

Ezután következett az istálló, legalább egy tehénnek elegendő férőhellyel. Az istállót építették meg a legjobb minőségben, padlása széna tárolására is szolgált.

Mögötte volt a szintén széna tárolására szolgáló pajta, amögött a fészer.

A pajtának a szomszéd felé is volt kijárata és akkora volt, hogy egy megrakott szénásszekér elfért benne. Az istálló padlására is innen lehetett bejutni. Miután a szénát lerakták, a szekérnek nem kellett forgolódnia, a szomszéd felé kimehetett.

A fészer (elölről nyitott épület) eszközök tárolására szolgált. Általában itt, a telek végében, a ház bejáratától 40-50 méterre volt a deszkából épített árnyékszék.

A borospincéket a ház felett 100-150 méterre, a kis duktus fölé építették.

Kis présház és földbe vájt pince volt bennük.

A házak fa támasztó szerkezettel, de vert földből (szalma, törek és vályogföld keveréke, tömésfal) készültek.

A melléképületek egy része is tömésfal volt, de az istállót erős (később tégla) alapra és tölgy tartóoszlopokkal építették meg. A pajta, a hidas, a félszer fából készült. A tető anyaga szalma (zsup) volt. Nem csoda, ha néha - pl. 1867-ben - tűzvészek pusztítottak a faluban.

1867 után az újonnan betelepülő szerbek, horvátok, magyarok, szlovákok természetesen más építési és lakókultúrát hoztak magukkal, bár sok praktikus dolgot átvettek.

A házak külső megjelenése, a porták beosztása változatosabb, a falu képe összetettebb, színesebb lett.

Ez idő tájt kezdtek Hácson például ún. nyári konyhákat építeni.

A betelepülés után fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a falu kultúrális értelemben önállóvá váljon.

Egyrészt kialakultak a hácsiakra jellemző kultúrális értékek és ismérvek, másrészt a település ekkorra vált társadalmi és kultúrális értelemben is összetartozó faluvá, megőrizve a kezdeti fundamentumot.

Hács befogadó falu volt, új családok - németek, horvátok, szerbek, szlovákok, romák, magyarok költöztek a faluba. Ebből következően a XIX. század folyamán kultúrálisan is sokszínűvé vált. Ez azonban nem elkülönülést, hanem a másik kultúrájának megértését és lehetőség szerinti elfogadását jelentette.

Különbségek - sok esetben lényeges különbségek - természetesen maradtak társadalmi, nemzetiségi, felekezeti, családi és perszonális tekintetben egyaránt.

A kultúrális események színtere az iskola és a templom volt.

A tanítók legtöbbször vallási témájú darabokat, verseket, prózát tanítottak be, ezek előadásában az iskolásokon kívül felnőttek is részt vettek.

1936. október 18.-ára, az evangélikus templom szentelésére irodalmi műsorral készültek az iskolások. Az alkalomra Simon Aranka írt emlékezetesen szép verset. Sajnos a kézirat elkallódott.

Az 1940-es években nagy sikert aratott és sok előadást ért meg Tóth Ede: A falurossza című zenés népszínműve Simon Lajos rendezésében.

Klotz Gyula énekelte az "Én vagyok a falurossza egyedül..."  kezdetű dalt, frenetikus sikerrel. A színpad az evangélikus iskolában volt.

Színjátszó csoport a 40-es évek elején.

Ugyanilyen sikert ért meg néhány évvel később a katolikus iskola színpadán Csepreghy Ferenc népszínműve, a Piros bugyelláris, Kanizsai János rendezésében.

Egy 1943-ban szervezett főzőtanfolyam végén a résztvevők kis műsorral egybekötve adtak számot a tudásukról.

1951-ben orgonaharmóniummal kísért, énekes passiójátékot rendezett Torkos Jenő tanító úr, aki énekkart is szervezett.

Jézust Gál Sándor, Pilátust Szentes Lajos, Júdást Geiszt László alakította, nekik igen jó énekhangjuk volt. Szira János is szerepelt az előadáson.

A katolikus iskola nagy osztálytermében színpadot ácsolt Gál Sándor.

Az egyházi rendezvényeken, misén kívül fellépett a kórus a falusi rendezvényeken, ünnepségeken is.

Március 15-ét, augusztus 20-át mindig megünnepelték.

Az 1950-es évek elejétől megélénkült a falu kulturális élete.

Az iskolások és a fiatalok minden évben több alkalommal szerepeltek  színdarabokban, irodalmi színpadi előadásokon.

Az előadásokat a legtöbbször Huber Jánosné rendezte, a Németh házaspár közreműködésével.

Az úttörőcsapat  megszervezése is pezsdítette az iskola életét.

A már nem iskolás, vagy vidéken tanuló ifjúsággal Konkoly Márta és Szabó József foglalkozott nagy sikerrel.

1954-ben a katolikus iskolában adták elő Fehér Anna balladáját, Vogel Jenő és Schéfer Eszter főszereplésével.

Játszották  Moliére Dandin Györgyét is, Szabó József igazgató úr és Goldscmidt Gyula  rendezésében. Az előadás a kocsma színpadán volt, ekkoriban két osztály is a Goldschmidt kocsmában volt elhelyezve az iskola felújítása miatt.

Ebben és más darabokban is a szereplők Vogel Jenő és felesége Molnár Mariska, Fogel Ernő, Klotz Endre, Bíró Gézáné Pölös Éva, Reichert Eszter, Gál Katalin, Koch Gyula, Szira László, Kontra Margit és mások voltak.

A Fehér László című előadás fináléja. A szereplők balról-jobbra : Bene József, Krepp Irma, Ritzeld Rezső, Hajnal József, Klotz Kálmán, Vogronics Lajos és mások.

1957-től a hetvenes évek közepéig a kulturális események szervezésében szerepet vállalt a helyi KISZ szervezet és annak vezetője, Klotz Kálmán, valamint Püspök István és Molnár Géza tanácselnökök, akik a kultúrház építésének szervezésében is nagy szerepet vállaltak.

1958. novemberére elkészült a falu kultúrháza, átadása a búcsú napján volt.

Ennek építésére is összefogott a falu, főleg a fiatalok végeztek sok társadalmi munkát. A téglát a Tanács vette meg, a lengyeltóti állomásról a gépállomás pótkocsis traktorai fuvarozták Hácsra. A fiatalok dolga a tégla fel- és lerakása volt . Az építkezésre iparosokat vettek fel, a kőművesmester Heizer János, az ácsmester Geiszt János volt itt is. A segédmunkások megint csak a fiatalok voltak.

A kultúrház

Előadás a kultúrház színpadán.

Huber Jánosné és Szabó Józsefné vezetésével kultúrcsoport alakult, színdarabokat és népitáncokat adtak elő nagy sikerrel, kultúrális szemléken vettek részt.

Kultúrális szemle 1958. február 23.-án Lengyeltótiban.

1961 tavaszától minden vasárnap délután mozielőadás volt a kultúrházban, Kisberényből Csökli Berci bácsi hozta a filmeket a Pannónia motorja csomagtartóján.

1963-ban községi könyvtárat hoztak létre közel 300 könyvvel, amely könyvállomány az elkövetkező tíz év alatt közel a tízszeresére nőtt.

Az első könyvtáros Nagy József tanító úr volt.

Működött a kultúrház, helyi és járási kulturális seregszemléknek, versenyeknek adott otthont.

A Déryné Vándorszínház társulata évente kétszer nagy közönségsikernek örvendő előadást tartott a kultúrház színpadán.

A televízió Hácson is egyre inkább elterjedt, fokozatosan elhódítva a fiatalok érdeklődését. Először az iskolában és a kultúrházban volt tv, amik szombat  délutánonként, de néha hétköznap is hozzáférhetőek voltak a falusi ifjúság számára.

A családok közül elsőként Vámosi János erdész családja vásárolt televíziót.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat