Dr. Nyári Tibor

1938.08.19. HÁCSON (csupa nagybetűvel) láttam meg a világot. Több generációs családban kezdtem a pályafutásomat. Még ismertem a dédanyámat is, akit Bierbauer Karolinnak hívtak. Abban az időben a Karolin név nem volt ritka. Minden öregasszonyt így hívtak a keresztnevén. Anyámat is, bár 24 éves korában meghalt.

A háború felborította családi életünket. Anyán 24 évesen, két gyerekkel magunkra hagyott.

Néhány év után Kaposvárra kerültem mostoha nagyszüleimhez. (Nem voltak mostohák!) Az általános iskola utolsó osztályát már ott végeztem. Itt kezdődött az én igazi életem. A leghirhedtebb külvárosi iskola tanulója lettem. Szerencsére! Az 1950-es évek politikai viszonya miatt a tanári kar egésze osztályidegenként, büntetésből ebbe az iskolába került. Így a hácsi iskola után (Kanizsai János, Simon Lajos) kénytelen voltam beilleszkedni ebbe a „miliőbe”. Ennek az eredménye csak a 8. osztály elvégzésekor mutatkozott meg. Kitűnően végeztem!

Az iskola elhagyása után a kaposvári Cukor és Édesipari technikumba kerültem. Nagy meglepetés! Addigra a tanárokat rehabilitálták, így velük találtam magam szembe. Meg kell mondanom, nem volt kellemes találkozás. De hamar átestünk a találkozás örömén. (Akkor még a technikumok nem középiskolák voltak. 3 Kossuth díjas tanárom volt.

Az iskola befejezése után a Hatvani Cukorgyár művezetője lettem egy kísérleti telepen.

A többi már sablonos. 1 év után, 1956-ban úgy éreztem, hogy ez a keret szűk. Visszautasítottam egy kutatói állást és jelentkeztem az Orvostudományi Egyetemre. Pechem volt, felvettek.

Nehéz életem volt, de szerencsére bekerültem abba a kategóriába, ami akkor még számított valamit.

Az egyetemet elvégeztem (talán nem is rosszul). Az egyetemi évek után némi szerencsével az Országos Traumatológiai Intézetbe kerültem, mint központi gyakornok. A többi ment magától. 18 kemény évet töltöttem az első munkahelyemen. 36 évesen megkaptam a Tudományos Főmunkatársi címet. Akkor ez még inspirált, mert 68 orvos dolgozott az intézetben. Nehéz volt, de megdolgoztam érte. Időközben bejártam fél Európát, ami már a stallunghoz tartozott. Nem részletezném, de több mint két évet töltöttem a családomtól távol. Időközben tagja lettem az Osztrák Baleseti Társaságnak. akik sokat segítettek az előre jutásomban. A tudományos előrejutásomban talán segített az is, hogy 49 tudományos közleményt és előadást produkáltam.

Később a Szt. János kórház főorvosa lettem.

Kolleginákkal a János kórházban

Innen, a 2. munkahelyemről mentem nyugdíjba.

Már csak a családomról írnék egy keveset. 1964-ben házasodtunk. A feleségem Dr Arató Mária szakmabeli szemész főorvos.

Nyári Tibor és Arató Mária esküvői képe.

Két fiút neveltünk fel. Ember lett belőlük.

Mindkettő egyetemet végzett. Az idősebbik szájsebész Mosonmagyaróváron. Nagyon takaros magánrendelője van, mindennel felszerelve.

A kisebbik ügyvéd, magán praxissal.

A szakma hagyott némi nyomot az életemben, de ez már a korral jár. Pacemakerrel élek, de még megvagyok. 67 évesen mentem nyugdíjba. Azóta a szakmát nem folytatom. Ami a korábbi életemhez köt, az az egyetemi tevékenység. A végzős orvosokat vizsgáztatom. Lehet, hogy néhányan nem szeretnek, de talán a többség értékeli a ténykedésemet.

 

A hácsi találkozón 2009. október 31.-én a húgaival, Mártával és Zsuzsával.

Oldal: Dr Nyári Tibor önéletrajza
Hács története - © 2008 - 2024 - hacstortenete.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat