A hódoltság után. Ács, Keleti-puszta, Hács-puszta, Kishács

A falu elődjének számító Alchy története az előző menüpont alatt olvasható.

Közvetlenül a török idők után az összeírásokban felsorolt helységnevek között sem Alchy, sem Ács nem található. Lehet, hogy kihalt a település.

(1695-ben Gyugyon 14 jobbágy és 2 zsellércsaládot, 1701-ben Gamáson 5 jobbágy- családot írtak össze.)

Az is lehetséges, hogy a hódoltságot átvészelő, a faluban megmaradt egy-két család elkerülte az összeírást.

Az 1700-as évek elején néhány magyar és elmagyarosodott rác család is vissza-, illetve beköltözhetett és településüket hol Ácsnak, hol Hácsnak nevezték.

A XVIII. század elejétől volt egy másik Hács puszta is a mai falutól nyugatra.

Ekkoriban Hács elnevezés alatt az Ács - vagy ahogyan egyre többször nevezték : Keleti puszta - és Hács puszta (a későbbi Zichy major) közötti területet értették.

Az 1743-as dézsmakivetés Hácsot pusztaként írja le. Lengyeltótihoz tartozott, mert így említik: Lengyeltothi cum  Sodak, Hács et Berén. A végösszeg 60 frt.)

Tulajdonosa Lengyel uraság volt. 

(Forrás : Repartitio decimalis arenda elaborata, 1743. Somogy Megyei Levéltár.)

1756-ban Tothi Lengyel Miklós özvegyéé, Martonfalvi Magdolnáé, aki minden bizonnyal a fentebb megismert Imre deák leszármazottja lehetett. 

Az 1757 évi tized és árenda összeírásban is szerepel Hács, Ludovicanus Lengyel et Gaspari Lengyel birtokaként.

1799-ben így írják le : "Hács. Szabad puszta. Földesura Lengyel uraság."

Az 1814-es birtokösszeírásban név szerint nem szerepel. "Lengyeltothi dominium Gamással és Túrral és minden pusztáival" írják, bizonyára Háccsal is. A domínium tulajdonosai Lengyel Ignácz, Tuff Ignácz és Jankovichné.

Az Inkey és a Lengyel uraságok jól megfontolt gazdasági érdekből 1828-ban német zsellércsaládokat telepítettek  le a környéken, így Kishácson is.

A betelepítés korából rendelkezésre álló kevés adatból az látszik, hogy a földesúr nem a régi Ács faluba telepítette a németeket, hanem attól néhány száz méterre keletre új helyet jelölt ki a falu számára. Itt mérette ki a telkeket a németeknek, de ide költözött a régi Ács kis számú lakossága is. Kishács és Nagyhács egyaránt ekkor alakult ki.

Kishács egyutcás  zsellérfalu volt, az utca keleti oldalán felépült 14 házzal.

 

Lehetséges, hogy Kishácsra egy-két évvel később telepítettek be németeket, mint Nagyhácsra, de az valószínűbb, hogy nagyjából egy időben került sor a betelepítésekre.

Kishácsra részben Tolnából, részben Veszprém megyéből jött néhány evangélikus német család.

A kishácsiak, így a betelepülők jogi és gazdasági státusza is különbözött a Nagyhácsiakétól.

Házhelyet és jobbágytelek-részt kaptak a földesúrtól, fizették a dézsmát (tized, kilenced, adó, stb.), robotot adtak. Ezen kívül napszámban dolgoztak.

Tehát ők - ellentétben a nagyhácsiakkal - nem contractualisták, hanem az úrbéri pátens hatálya alá tartozó, a későbbi úrbéri rendezésben érdekelt jobbágyok voltak.

Az első rendezési per 1837-ben kezdődött (a felperes báró Lengyel Julianna, az alperesek a lengyeltóti és kishácsi jobbágyok voltak).

A per az 1846. június 27.-én hozott ítélettel zárult, amit azonban az időközben birtokossá lett Inkey család nem hajtatott végre.(Kishácsot 1843-ig birtokolta a Lengyel család, az Inkeyek ekkor örökölték meg.)

A Vörös László, Somogy Vármegye főmérnöke által készített 1849-es felmérés szerint Nagy- és Kishács teljes lakossága német nemzetiségű, a 414 főből 400 protestáns, 14 katolikus vallású volt. (Valószínűbbnek tartom azonban, hogy a kishácsi katolikusok nem német nemzetiségűek voltak.)

1853-ban néhány evangélikus család  Nagyhácsra költözött.

1855-ben kolerajárvány tört ki, amely a gamási plébánia Historia domusa szerint nyár közepétől október végéig tartott. A betegség megtizedelte a falu lakosságát.

Sokan az erdőbe menekültek és ott vészelték át a járvány pusztítását.

Az 1837-es úrbéri per újratárgyalását 1856-ban rendelte el a törvényszék.

Az első tárgyalásra a kaposvári Császári és Királyi Úrbéri Törvényszéken 1857. június 20-án került sor és 1857. december 16-án elsőfokú ítéletet hoztak.

Fellebbezések utáni jogerős ítélet 1861. február 21-én hozatott a Somogy Megyei Cs. és Királyi Úrbéri Törvényszéken.

Ez kimondta , hogy vannak úrbéri telkek a faluban, valamint kimondta azt is, hogy egy egész telek 1 hold belső területből (házhely), 22 hold szántóföldből és 12 hold rétből áll.

Egész jobbágytelke senkinek sem volt Kishácson, negyed, nyolcad és annál kisebb része is csak keveseknek.

 A kishácsiak zömében házas zsellérek és cselédek voltak.

Az uradalomtól való legelő-elkülönítést kimondták, a községi legelőt a falutól délre, a kishácsi réten jelölték ki. Mérete jóval kisebb lett, mint a gazdák igénye volt a per során.

A makkoltatás tekintetében vita nem volt, abban nagylelkű volt az uraság.

Kimondták azt is, hogy a faizási haszonvétel szabályozásának nincs helye, mert ezt a jogukat a kishácsiak már 1832 óta nem gyakorolták.

(Faizás a jobbágy azon joga, hogy a tüzifa-, épületfa- és a szerszámainak javításához való fa szükségletét az uradalom erdejéből megszedje.)

Néhány úrbéri telek a Béndekre vezető út mellett feküdt, ott ahol valamikor Alchy határa volt.

A legtöbb zsellértelek az utca nyugati és keleti oldalán volt kimérve, közöttük voltak a beltelkek, ahová a házakat építették. A beltelkek keleti végében csörgedezett a Halsok árok, amely Glabártól és Béndektől nem messze, a Tardi erdő délnyugati szélén eredt.

A falu temetője az utca déli végében, annak a Nagyhács felé eső nyugati oldalán helyezkedett el.

Az erdészház is az utca déli végében, de annak a Gamás felé eső keleti oldalán volt.

A falutól pár száz méterre - kelet-északkeletre - volt egy katonai őrház, de katonák nem tartózkodtak benne.

 

Az 1867-es nagyhácsi tűzvész után, amikor is szinte a fél falu leégett, a földesúr a kishácsi lakosokat áttelepítette Nagyhácsra.

Ekkor lettek nagyhácsiak a Pekli, Schmidt, Májer, Nigovitz családok, akik a nagyhácsi Fő utca nyugati oldalának déli felén kaptak telket és ott építkeztek.

 

Az 1870-80-as években újra benépesült a falu.

Erőteljesebb volt a magyar (pl.Török) és szláv (pl.Kriska), gyengébb a német (pl.Krizbacher) családok Kishácsra költözése. 

Kriska János (Csani bácsi) második világháború előtti elbeszélése szerint egy elhagyott faluba költöztek, ahol már csak romos házak voltak. Nagy gödröket ástak, amit befedtek és ez szolgált ideiglenes lakhelyül, istállónak és terménytárolónak is.

A régi házak helyén, azok anyagát felhasználva építettek maguknak házat az új betelepülők. Csani bácsi Nagyhácsot a „túlsó völgy” - nek hívta, még akkor is, amikor már ott lakott. (A két falut egy domb, a József-hegy választotta el egymástól.)

Ezzel párhuzamosan Németországból  is volt beköltözés még a XIX. század utolsó harmadában is.

Krizbacher Tamás és családja 1886-ban telepedett le Kishácson. A család szerint a Württenberggel határos Németalföldről jöttek.

Fia, János a feleségével,Török Máriával 1910 körül Hácson épített házat és odaköltözött, csakúgy, mint a többi kishácsi család. A kishácsiak szoros családi, társadalmi és gazdasági kapcsolatban voltak a nagyhácsiakkal. A két faluban mindenki ismerte egymást.

Az 1905-ös aratósztrájk egyik kezdeményezője, Krizbacher János is Kishácson lakott.

Amerikába is vándoroltak ki a faluból. Közülük Kovaly (Kovács?) János az USA-ba ment 1911-ben, Walter Ádám és felesége, Krizbacher Anna pedig Kanadában telepedtek le.

Az 1920-as évek közepére mindenki elköltözött a faluból, csak az erdészház volt még lakott. Kishács utolsó lakója Kerttői János erdész úr volt.

Az 1800-as évek végére a vadásztársak körében népszerű, jól működő vadásztársaságot működtetett itt a földesúr. Az erdészházat felújították, saját erdészt alkalmaztak.

Híres és megbecsült erdészei voltak Szilva Ervin és Horváth Lajos erdős urak, akik munkát adtak sok hácsi családnak.

Szilva Ervin a feleségével,az unokáival és rokonokkal Kishácson 1955-ben.

Vámosi János és Mohácsi Kálmán erdész urak is gondozták a kishácsi erdőt. Mohácsi Kálmán a hácsi napszámosokon kívül munkát és menedéket adott a kitelepített béndeki földesúri családoknak is, akiknek ez a túlélés lehetőségét jelentette.

Az uraság nem gazdálkodottt jól, ezért az 1930-as évek közepén a bank a nem törlesztett adósságok miatt elárvereztettea birtokrészt, ennek nyomán a budapesti Gőcze Árpád doktor és vadásztársasága tulajdonába került a terület.

A kishácsi erdészház 1955-ben.

A kapitális nagyvadakkal bíró területen a mai napig sikeresen működik a vadásztársaság. A tagok, a hazai és külföldi vendégek számos díjnyertes trófeával büszkélkedhetnek.

A mai vadásztársaság alapítója  Dr. Bay Béla (1907-1999) olimpiai vívó, vívóedző, jogász volt,  aki több évtizeden át vezette a társaságot. A mai  vadásztársaság az ő nevét viseli, a hálás utókor Pucokszálláson szobrot emelt a legendás alapító tiszteletére.

Teríték mellett. Jobbról Szabó Mária.

Dr Bay Béla (középen) Frigyesi professzor úrral (jobbra). A kocsis Majorossi bácsi.

 

Itt volt valamikor a kishácsi erdészház.

 

Oldal: Hács a török hódoltság után. Ács, Keleti-puszta, Hács-puszta, Kishács
Hács története - © 2008 - 2024 - hacstortenete.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat