Iskola
A hácsra betelepülő német családok 1829-ben létrehozták gyülekezetüket, gyermekeiket taníttatták.
Első tanítójuk a német Ritzel György (Georgius Ritzl), aki tanult mester volt és már működött tolnai német településeken, több időszakban is tanított Hácson 1828 és 1858 között.
Ezen időszakban Hácson tanított még Weisz János is.
1855-ben felépítették az imaházat és az iskolát, ettől kezdve tanítót alkalmaztak, akinek kötelessége volt a lelkész távollétében az istentiszteletek tartása is.
Az 1862. évi vizitáció azután második tanítóként Löbl Konrádot említette, aki 1858-74-ig szolgált a faluban.
1874-1889 között Bekker Konrád (fiatalon elhunyt fiának, Jenőnek a síremléke még áll a hácsi temetőben), 1889-1892 között Mühl Gusztáv Adolf, 1893-1895 között Amtmann János tanított Hácson.
1896-tól választott lévita-tanítót alkalmaztak a gyülekezetben, elsőként Polster Jánost (1896-1910), őt követte Wallner Gyula (1911-1913), Petter János (1913-1917). Többször, hosszabb időre helyettesített az iskolában Joós Géza tanító úr, akinek a hácsi Mosberger Katalin volt a felesége. Simon Lajos tanító úr (1917 - 1948) volt lévita-tanító, az 1948-as államosítás után 1952-ig iskola igazgatóként a felső tagozatosokat tanította.
A faluban 1887-től működött a római katolikus elemi iskola.
Az 1868 évi XXXVIII.tc. alapján gróf Zichy Nepomuk János (1820-1911) alapította.
A katolikusok első kántortanítója Tóth Gyula tanító úr volt.
1887-1928-ig tanított Hácson.
1928-tól 1948-ig Kanizsai János kántortanító úr oktatta a hácsi és gárdonyi gyerekeket.
Az államosítás után két évig, 1950-ig az alsó tagozatosokat tanította.
Az elemi iskolákban egy tanteremben folyt a hat osztály oktatása.
Amíg a tanító egy osztállyal foglalkozott , a többiek önálló feladatot kaptak, amit óra végén ellenőriztek.
A tantervet a tanító állította össze központi segédletek alapján.
Az állami és az egyházi tanfelügyelők rendszeresen ellenőrizték a tanítás menetét és a tanulók előremenetelét.
A tanteremben nagy, hosszú padokban ültek a tanulók.
Elöl az elsősök, majd a másodikosok és így tovább, leghátul a hatodikosok.
A fiúk és a lányok elkülönítve ültek.
A katolikus iskolában például az utca felőli oldalon a fiúk, az udvar felől a lányok foglaltak helyet.
A teremben a fő helyen, a bejárattal szemben az oltár volt, itt tartották a nagyobb ünnepeken a misét és vasárnaponként a litániát.
A tanító íróasztala oldalt, a fiúk oldalán volt.
Iratszekrény és egy orgonaharmónium is volt a teremben.
A hátsó falat történelmi nyomatok díszítették, amelyek a Szent István - i államalapítástól az 1848-49-es szabadságharcig ábrázolták az eseményeket.
A tanítás reggel nyolc órától délig, majd az egy óra ebédszünet után egy órától három óráig tartott.
Szombaton csak délelőtt volt tanítás.
A Gárdonyból és Béndekről bejáró tanulók nem tudtak ebédre hazamenni, ezért ők magukkal hozták az ebédjüket és a tanteremben fogyasztották el.
1921-től az iskolára támaszkodva szervezték meg a leventeoktatást.
(A levente mozgalmat 1921-ben hozták létre, a trianoni békeszerződésben megtiltott általános védkötelezettség pótlására. Minden 12 - 21 éves fiú számára kötelező volt, ha nem járt testnevelést oktató iskolába. Hétvégéken 4 órában testnevelési gyakorlatokat, katonai alaki, lövészeti és fegyverismereti kiképzést tartottak. Aki nem ment el a foglalkozásra, azt csendőrrel vitették oda. 1944. októberében a levente mozgalom megszűnt.)
Az evangélikusoknak a délelőtti istentiszteleten, a katolikusoknak a délután két órakor kezdődő litánián volt kötelező a megjelenés.
Ezután gyakorlatoztak a katolikus iskolában és az udvaron.
Parancsnokuknak Jancsikics József, Doberdót is megjárt világháborús altisztet nevezték ki.
Oktatóik Bagyarik Géza, Schäfer /Hernádi/ János és Szekér István voltak.
1941-től Kanizsai János lett a leventeparancsnok.
A szertáruk a rosszabb állapotú Kanizsai féle cselédházban volt.
1948. június 16-án az egyházi iskolákat államosították és augusztusban bevezették a nyolcosztályos oktatást.
A katolikus iskola épületében tanultak az alsós tanulók , az evangélikus iskola épületében pedig a felsős tanulók.
1946-48 között Erős (Stark) Lénárd (1948-tól Gárdonyban tanított), 1950-től 53-ig Torkos Jenő és felesége, Torkos Jenőné Varga Terézia, 1953-tól néhány évig pedig Péterfai Ádám tanított Hácson.
Az ötvenes években rövid ideig fiatal tanítónőket helyeztek Hácsra, így került a faluba Konkoly Márta (1952-53), Tuskó Margit (1954-55), Árkosi Enikő (1955-56), Szekser Katalin, Böcskei Piroska.
1948 – tól párhuzamos tanrend szerint egy tanító ill. tanár előtt az alsó tagozatban négy (I.-IV.) osztály, a felső tagozatban két osztály volt - V.-VI., VII.-VIII. beosztásban – és amíg az egyik osztályt tanította a pedagógus, addig a másik a kiadott feladatokat csendben, önállóan oldotta meg.
Később az alsó tagozatot is részben osztottá tették, az I.- III., és a II.- IV. osztályok tanultak közös teremben.
1953-tól 55-ig tanított Hácson Németh Emil és Németh Emilné (biológia-kémia).
Szabó József 1955-től Gárdonyban tanított, Hácsra 1957-ben került (matamatika-fizika). Itt ismerte meg későbbi feleségét, Karolát.
Szabó Józsefné 1955-től tanított Hácson magyar-történelem szakos tanárként, de szívesen oktatta a biológiát is.
1950- ben került Hácsra Huber Jánosné Tóth Katalin (magyar nyelv és irodalom - történelem).
Férje, a hácsi születésű Huber János tanító úr 1960-ban csatlakozott a tanári karhoz.
Rövid ideig itt tanított Szerdahelyi László béndeki tanító.
A tantestület tovább bővült a gárdonypusztai és a béndekpusztai iskola megszűnésekor.
Nagy József tanító úr 1963-tól óraadóként, 1969-től Hácsra helyezték, tanított a hácsi alsó tagozaton.
Mohácsi Kálmánné tanítónő 1965-ben került Hácsra, az alsó tagozatosokat tanította.
1969-ben megszűnt a felső tagozat, 1978-ban az alsó is.
Az önkormányzat a kilencvenes évek elején szerette volna visszahozni az iskolát a faluba. A régi evangélikus iskola épületét lebontatták, a helyére újat építtettek, nem kis anyagi áldozattal.
Sajnos az álom nem valósult meg, nem lehetett ismét iskola Hácson.
Az épületet bérbe adták, a legutóbbi időkig szőnyeg-üzem müködött benne.
A hácsi evangélikus iskola az 1920-as évek közepén ...
... és a lebontása előtt a '90-es években.
Joós Géza tanító úr.
Tóth Gyula tanító úr és tanítványai.
Simon Lajos tanító úr és tanítványai.
Kanizsai János tanító úr és tanítványai.
Erős Lénárd tanító úr
Torkos Jenő tanító úr Torkos Jenőné tanítónő
Péterfai Ádám tanító úr és tanítványai.
1955. augusztus 25.-én a Hősök terén. Balról - jobbra : Nagy József, Árkossy Enikő, Hajdú Margit, Kardosné Kisberényből, Szabó József, Németh Emilné, Németh Emil igazgató úr.
Konkoly Márta tanítónő és tanítványai.
Tuskó Margit tanítónő és tanítványai.
Böcskei Piroska tanítónő a tanítványaival.
Szabó Józsefné tanárnő a tanítványaival 1960-ban. Balról - jobbra : Takács Rózsa, Pintra Mária, Schmidt Klára, Ritzeld Katalin, Nagy Magda, Fitz Ilona, Bíró Judit, Szabó Józsefné, Csurai Szilvia, Béres Ilona, Szabó Zsuzsika, Kontra Margit, Villant Katalin.
Huber János tanító úr és tanítványai.
Huber Jánosné Tóth Katalin és tanítványai
Nagy József tanító úr 1965-ben a harmadikos osztályával. Balról - jobbra : Lang Sándor, Schiszler Péter, Molnár Attila, Molnár Klára, Heizer Géza, Barna Piroska, Kubik György, Lang Irén, Nagy József tanító úr, Lenhoffer János, Riba Mária, Geiszt László, Pfeiffer Dezső, Kiss Jutka, Vogel Mátyás, Király Lajos.
A felsős tanári kar 1965-ben. Nagy József tanító úr, Szabó József igazgató úr, Szabó Józsefné tanárnő, Huber Jánosné tanárnő.
Jancsikics József volt leventeoktató már idős korában, volt tanítványával, Vogel Jenővel.
Kanizsai János (az ülő sorban balról a második) leventeparancsnoki tanfolyamon Pécsen 1941-ben.
Bagyarik Géza leventeoktató 1943. augusztus 10.-én.
Szekér István levente segédoktató 1942. október 23.-án.
Iskolai kirándulás 1963 májusában Pölelakon. Balról-jobbra : Ignácz Ferenc, Ritzeld Márta, Vogel Vilma, Nagy László, Jászfalvi Ilona, Lang Zsuzsanna, ?, Takács Ferenc.