Hács története

Niczky -család

A család címere

1221-ig oklevéllel kimutathatóan a Ják-nemzetségből származó család. 1268-ban, IV. Béla királytól kaptak birtokjogot. A Niczky nevet János mester kezdte használni a XIV. század végén.

A névadó Nick falu Vas megye északi részén, Sárvártól nem messze található. A Ják nemzetség alapította 1221 körül, első birtokosai a későbbi Niczkyek voltak.

A grófi ág ősapja Niczky Gáspár (*1665) Vas vármegyei alispán. Fia, György (*1694) 1717-ben Somogy vármegye jegyzője, 1727-ben főjegyzője. Niczky György felesége Svastics Julianna volt. Gyermekeik Anna (gróf Fekete Györgyné) és Kristóf, aki elnyerte a grófi címet.

A család birtokai 1446-tól Sopron és Vas vármegyékben Ligvándon (ma Ausztria, Burgenland, Nebersdorf) és Somogy vármegyében Berzencén, Zimányban, valamint Gyugyon, a faluhoz tartozó pusztákon voltak.

Béndek puszta egy részének, Glabár puszta, Pettend puszta birtokosa 1857-ben gróf Niczky Emmanuel, 1905-ben pedig gróf Niczky László (1870-1922) voltak.

(A birtok leírása a Béndek puszta menüpont alatt olvasható.)

A birtok ura 1932-től gróf  Niczki Niczky László volt. ( Sopron, 1905.03.12. - Budapest, 1992. 12. 05.)

Szépapja Niczky Kristóf (1725-1787) országbíró, a temesi bánság visszacsatolásakor királyi biztos. Temes vármegye főispánjaként 1785-ben németeket telepített le a bánáti Kutas faluban, akik új  falujukat Niczkyfalvának nevezték el a tiszteletére. A grófi címet  1765-ben Mária Teréziától kapta meg.

Szépanyja Pribéri Jankovich Katalin (Jankovich István és Geréczi Erzsébet leánya).

Ükapja gróf Niczky György, Verőcze főispánja, ükanyja gróf Batthyány Erzsébet.

Dédapja gróf Niczky Lajos (1776 - Ligvánd,1840), dédanyja Christina Maria Hoditz (*1787).

Nagyapja gróf Niczky Lajos (Ligvánd,1822- Meran,1880), nagyanyja Keresztessy Katalin (*1846).

Édesapja gróf Niczky Pál (Ligvánd, 1873 - Sopron,1932), édesanyja gróf Esterházy Margit Mária (Pozsony,1877 - Glabárpuszta,1947).

Testvére gróf Niczky Gabriella (Lenck Jenőné).

Felesége gróf  Pejacsevich Mikó Mária Anna. (1912. 01. 04. – 1972. 12. 18.)

1938.március 7.-én kötöttek házasságot Borzavár-Porván (Zirc mellett) a Pejacsevich-birtokon.

Gyermekeik:  Katalin (*Nebersdorf, 1941-+), férje Kovács János (1937).

                       Anna (*Nebersdorf, 1942-+), férje Kampis Péter (1940-1982).

                       Péter (*Anna ikertestvére) 3 évesen meghalt, Glabáron temették el.

                       Ilona (*Glabár, 1944), férje Bokodi Géza (1938).

                       Lajos (*Glabár, 1946-+), felesége Györgydeák Ildikó Mária (1939),    

                       gyermekük  Pál (1971).

A Niczky család 1958-ban. (Katalin, Ilona, Mária Anna grófnő, Lajos, László gróf, Anna)

Gróf Niczky László a családjával 1942-ben költözött haza véglegesen az ausztriai ligvándi (Nebersdorf) birtokáról a glabári kastélyba.

Ausztriában az 1938. március 12.-i  anschluss után az arisztokráciát teljesen ellehetetlenítették a nácik. A birtok ügyeinek irányítását fokozatosan kivették a kezükből. A személyzet elhagyta őket, később a kastélyból is ki kellett volna költözniük.

Niczky László döntésében magyar hazafisága is jelentős szerepet játszott, az ekkor már erős nagynémet propagandával szemben így fejezte ki magyarságát.

Glabár-pusztai  kastélyukban érte őket a II. világháború vége.

Birtokukat és javaikat elvették, de 10 kh. (5,5 ha) földet és egy pár lovat megtarthattak és lakhattak a kastélyban.

A család visszamehetett volna Ausztriába, de erre Niczky László a magyarságát hangoztatva nem volt hajlandó. 1951-ig gazdálkodtak a 10 holdon.

A hácsi katolikus templom építését a család támogatta, a sekrestye bútorait ők adományozták az egyházközségnek.

1951 decemberében kitelepítették őket, szekéren vitték a megmaradt ingóságaikat Hácsra. 

Először egy - a mai kultúrház és óvoda helyén lévő - cselédházban laktak (Kanizsai féle cselédház), méltatlan körülmények között, mindenüket elvették.

Ebben a cselédházban lakott Pék István és felesége Molnár Franciska is, akik másokkal együtt – amennyire lehetett - átsegítették őket a kezdeti nehézségeken.

A hácsiak ahogy tudták, segítették őket:  ki  élelemmel, ki takarmánnyal, ki a gyermekeikre és háziállataikra segített gondot viselni, levéve egy kevés terhet a grófnő válláról, míg férje hétszámra messze vidéken (pl. a kaposvári szovjet emlékmű építésén, azután pedig Sztálinváros építésén) dolgozott.

(Bokodi Gézáné, Niczky Ilona írja levelében 2009. november 29.-én : „ A mai napig meleg szívvel gondolok Hácsra és lakóira, hiszen nélkülük mi gyerekek éhen pusztultunk volna.”)

Niczky Lászlóné grófnő idős édesanyját, gróf Pejacsevich Mikó Endrénét  Huberék fogadták be 1951-ben.

Pejacsevich Mikó Endréné grófnő 1941-ben. (Leánykori nevén gróf Esterházy Mária Amália (1880-1956), férje gróf Pejacsevich Mikó Endre (1884-1939).)

A család 1955-ben a putendai Bierbauer-féle házba költözött. (Ma Ritzeld Lóránt lakik ott.)

Niczky Anna (jobbra) barátnőjével, Nyári Mártával

Niczky Lászlót 1956. októberében a Forradalmi Bizottság elnökévé akarták megválasztani Hácson, de ezt ő a falu és a családja jól felfogott érdekében nem vállalta, nem vállalhatta el. 1956 után mégis évekre rendőri felügyelet alá helyezték, többször előfordult, hogy a rendőrök éjszaka érte jöttek és elvitték.

A hatvanas évek közepén elköltöztek Hácsról. 

Niczky László a hetvenes évek elején.

Fűtőként dolgozott a Tanács körút 1. alatt a hácsi Rauch Józseffel és Schmidt Ferenccel együtt.

A falu idősebb lakosai tisztelettel és megbecsüléssel emlékeznek ma is a családra.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat