Mészáros Kálmán (1894-1971) a híres "hácsi orvos".
Szülészorvos, sebész, belgyógyász, természetrajzi gyűjtő, Afrika vadász-utazója, az etióp császár, I. Hailé Szelasszié udvari orvosa.
Hácson 1946-47-ben lakott a Kapitány-házban (ma Zrínyiék laknak ott).
Széles praxist folytatott, fél Somogyból jártak hozzá az emberek különböző betegségeikkel. Sokszor hívták szülésekhez is, ilyenkor Pék Jánosné Bíró Eleonóra bába volt a segítője.
Nem tudni, miért éppen Hácsot választotta lakhelyéül erre a két évre.
Édesapja Mészáros Lajos könyvtáros, édesanyja Portörő Erzsébet.
A hatgyermekes Mészáros család háza a gyulai Almásy grófok vadaskertjének szomszédságában állt, innen Kálmán érdeklődése az állatok iránt.
Gyulán érettségizett, majd a budapesti orvosegyetemre iratkozott.
Doktori oklevelének megszerzése után a frontra került, majd Gyöngyösön és az erdélyi Pecséren lett körorvos.
1924-ben, már román fennhatóság alatt elvesztette állását, külföldön keresett megélhetést.
Előbb Franciaországba, onnan Francia Szomália fővárosába, Dzsibutiba, majd Addisz-Abebába utazott. Magánpraxis, Godzsám tartomány fejedelmének, Ras Hailuh-nak udvari orvosi beosztása és számos kaland után lett Hailé Szelasszié orvosa.
Közben maláriában szenvedőket kezelt és trópusi férgekkel fertőzött bennszülötteket gyógyított, sebészeti műtéteket hajtott végre és szüléseket vezetett le.
Élete rendkívül izgalmas volt. Beutazta a Kék-Nílus forrásvidékét, a Tana-tó környékét, szafarikat szervezett, megtanulta a bennszülött többség nyelvét, az amharát.
Bennszülött harci díszben
Szafari után a vadász-terítékkel
1930-ban abesszín főorvossá nevezték ki, részt vett Hailé Szelasszié 1930. november 2.-i koronázási ünnepségén. A gondári lázadás során tanusított helytállásáért megkapta a legmagasabb etióp kitüntetést, az Etiópia Tiszti Csillagának Lovagja Arany Érdemrendet.
1935 októberében az olasz inváziós csapatok elől Tanganyikába távozott.
1938-ban végleg hazatért Magyarországra. Itthon folytatta orvosi munkáját, 1954-ig sok helyen - például Hácson - dolgozott, majd a Borsod megyei Ároktőn telepedett le, lett körzeti orvos.
Amikor 1956 őszén a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított Kittenberger-gyűjtemény elégett,a tulajdonában lévő trófeákat és állatbőröket felajánlotta a múzeumnak.
1962-ben ment nyugdíjba és Mezőcsátra költözött.
A miskolci kórházban halt meg 1971-ben, sírja Mezőcsáton van.
Forrás: Magyar utazók lexikona. Szerkesztette : Balázs Dénes. Panoráma Könyvkiadó, Budapest. 1993. ISBN 963 243 344 0